2. Fejezet

- Azonnal kelj fel, mert különben már a legelső nap elkéssünk az suliból! – kiabálta Vivi, miközben egy párnával püfölt.

 Riadtan pattantak ki a szemeim és sietősen rohantam a szekrényemhez. Szerencsémre mindent kipakoltam és egy egész hetem volt arra, hogy megtanuljam, mi hol van pontosan. A szekrényajtómat régi és új közös fotókkal díszítettem fel, így mint mindig most is mosoly szaladt az arcomra. Gyorsan felvettem egy fehér trikót és arra pedig egy lila kockás inget húztam. Gyorsan bele bújtam egy kissé szaggatott farmerba és egy fehér converse tornacipőbe. A konyhában már a többiek sürögtek forogtak. Vivien már útra készen állt, míg Szandi az asztalnál ülve aludt szinte.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva és felkaptam az asztalról egy almát és a táskámba raktam.

- Neked is. – motyogta vissza, miközben a szemeit dörzsölgette.

- Indulnunk kéne már. – tette csípőre a kezeit Vivi.

- Jó –jó. – dörmögtük kánonban Szandi. Így hát drága Vivi barátnőm nagy örömére perceken belül már az utcán baktattunk a főiskola felé tartva. Oda felé megálltunk venni egy tejeskávét és egy sütit hiszen a reggelire nem maradt időnk. Sietős tempóban folytattuk az utat és az utolsó öt percbe sikerült oda érnünk.

- Na és most merre? – kérdezte Szandi, miközben jobbra - balra nézett. Akár csak én. Rengetegen mentek el mellettünk és én csak arra lettem figyelmes, hogy egy erős fájdalom hasít a térdeimben és a padlón vagyok. Már épp nyitottam volna a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki ezt tette velem, mikor hirtelen a szemeim kikerekedtek a döbbenettől.

- Kérlek, ne haragudj. Hadd segítsek. – nyújtott felém kezet. A lányok a mosolyukat visszafojtva szemlélték a jelenetet. – Bátori Miklós vagyok, de jobban szeretem, ha csak Maykee-nak szólítanak. – mondta, de közbe vágtam.

- Tudom. Pár éve teljesen oda voltam érted akár csak ők. – mutattam nevetve a hátam mögött álló barátnőimre.

- Ez aranyos. Rajongók voltatok? – kérdezte mosolyogva, miközben kicsit elpirult.

- Igen. Ő itt Alexandra és Vivien. Én pedig Fanni vagyok. – mondtam, majd Miki se szó se beszéd nélkül átölelt engem és a lányokat is.

- Amúgy szép neved van. – kacsintott rám, majd indulni készült.

- Miki nem tudnád véletlenül, hogy merre van ez a terem? – kérdezte Vivi. Maykee elvette a papírt és alaposan tanulmányozni kezdte.

- Pont oda megyek. Gyertek velem. – mondta azzal a cuki csibészes mosolyával. Pont abba szerettem bele évekkel ezelőtt. Gondolkodás nélkül kezdtem el utána sétálni. A hatalmas elő adó teremben megálltam, hogy helyet keressek hármunknak. Maykee ekkor a terem másik feléből integetett nekünk, hogy menjünk oda. Így hát mellé ültem. Szerintem álmodom ezt az egészet, hiszen ilyen nincs, hogy egy fő sulira járjunk méghozzá közös órára, ahol mellettem ül. Pár perc múlva bejött a tanár és elkezdte leadni az anyagot. Szorgalmasan írtam a táblán lévő dolgokat.

- Este nem akartok eljönni pár barátunk zene próbájára? – kérdezte halkan Maykee. Ha a fejemet felé fordítottam volna, akkor az arcunk simán összeért volna. – Ha érdekel titeket, akkor írd be a számod és elküldőm a címet neked. – kacsintott. Bólintottam egyet mire ő a telefonját a kezembe nyomta. Bepötyögtem a számom és a nevem, majd visszaadtam neki és tovább figyeltem az előadásra. Néha – néha összenéztünk és elmosolyogtuk magunkat. Vajon milyen barátja zenepróbájára akar minket meghívni? Fogalmam sincs, de alig várom már. Szerintem a csajok is örülni fognak neki. Az előadás végén kinyújtóztattam az elgémberedett ujjaimat és lábaimat. – Akkor majd este. Addig is, sziasztok! – köszönt el majd elment. A lányok értetlenül meredtek rám.

- Miről maradtunk le? – kérdezte felvont szemöldökkel Vivi.

- Este elmegyünk egyik barátjának a próbájukra. Ti is jöttök amúgy. – kacsintottam rájuk.

- Szóval találkoztok megint… – dörmögte vigyorogva Szandi. Bele se merek gondolni abba, hogy vajon mire gondol. Meg sem kellett szólalnom mindhárman röhögni kezdtünk.

A további órák után kicsit fáradtan értünk vissza az albérletünkbe. Az én napom arról szólt, hogy felkerestem a régi ask.fm oldalam ahol a régi kérdéseimre olvastam el a választ Maykee részéről. Némelyiken nevetni kezdtem. A legviccesebb mikor megkértem évekkel ezelőtt Miki kezét és ő igent mondott. Valahogy arra lettem figyelmes, hogy idő közben szépen elaludtam és a telefonom csengése keltett fel. Kicsit kábán húztam végig a zöld vonalat.

Miki hangja jött a másik feléről a vonalnak. A telefonom rögtön ki is esett a kezemből. Miki lediktálta a címet én pedig gyorsan felírtam, majd a lányokat össze szedve indultunk el a próba helyszínére. Mikor beléptünk a garázsba és megpillantottuk Maykee barátjait azonnal ledöbbentünk. 

1 Fejezet

A gyomromban pillangók százait éreztem repdesni. Két hete várok arra, hogy a kedvenc bandám a városomba Szekszárdra jöjjön. A jegyekért kétszer mentem el a színházba, de mindkétszer sikertelenül. Így amikor végre a kezemben tartottam nagyon boldog voltam.

A koncert napján madarat lehetett volna fogatni velem. A telefonom képernyőjén mikor az esemény mellett megláttam azt a bizonyos nulla számjegyet, az arcomra hatalmas vigyor kúszott. Az iskolában csak az esti koncert körül forogtak a gondolataim. Utolsó óra testnevelés volt. Szokás szerint fociztunk, amiben én egyáltalán nem vagyok jó. Szinte minden alkalommal lesérülők. Múlt órán fejbe rúgtam magam a labdával majd a saját lábamban elestem. Így igen örültem neki mikor Petra barátnőm megkérte a tanárurat, hogy hadd mehessen el előbb német faktra és én hadd menjek vele én is. Az iskolában kis ideig vártam rá, majd miután végzett a házukhoz siettünk. Több mint fél órát kellett várnunk a buszra, addig a koncert előtti terveket beszéltük meg. A buszon egyfolytában a srácok Sose múló nyár című nótájukat hallgattam.  Izgatottan sétáltunk az én otthonom felé, miután leszálltunk a rozzant buszról, ami tele volt kisgyerekekkel.

- Szerinted jó ötlet lenne, ha készítenénk Szikinek egy ,,Boldog Születésnapot Sziki” feliratú táblát? Vagy inkább bolondság?  – kérdeztem miközben leültem az ágyamra Petra mellé.

- Nem, szerintem jó lenne. Biztos tetszeni fog neki. – nevetett fel. Így hát egy fehér kartonlapra fekete betűkkel írtuk fel a fentebb említett szöveget.

Közben a számítógépemen csak ByTheWay számokat hallgatunk, hogy hangolódjunk az estére. Azonban az időt nem figyeltük így kapkodva kezdtünk el készülődni. Gyorsan felvettem a kikészített ruhámat, majd a hajamat is gyorsan megcsináltam. A szememet pedig kihúztam fekete szemceruzával. Pedig egyáltalán nem voltunk elkésve semmiről, ugyanis a koncert majd csak hat órakor kezdődik, de én már ötre ott szerettem volna lenni. Ez végül úgy is valósult meg. Izgatottan ácsorogtam a Babits művelődési ház recepciója előtt és a srácok érkezésére vártunk. Közben minden féle dologról csacsogtunk a fülemet pedig megütötte egy mondat foszlány, ami egy csapat kisiskolás gyerek felől jött, miszerint a banda már megérkezett. Ekkor még jobban izgulni kezdtem. Megérdeklődtem, hogy hol lesz a koncert, majd az utasításoknak megfelelően oda sétáltunk az a bizonyos rendezvényterem elé. Ott már kedves Alexandra barátnőm várt. Egy kedves rendezvényszervező néni jött oda hozzánk beszélgetni, így végképp nem unatkoztunk. Az idő csigalassúsággal telt én pedig azt hittem, hogy megbolondulok. Mindennél jobban vártam, hogy ismét láthassam a fiúkat a színpadon. Koncertkezdés előtt egy mikulás jelmezbe bújt bácsi osztogatott szaloncukrot nekünk. Vele pedig még találkoztunk, mikor végre a rendezvényterembe jutottunk és a legelső sorba ültünk a székeken. Mielőtt pedig a ByTheWay színpadra lépett volna két Wayer társunk táncbemutatóját figyelhettük meg, de ahol mi ültünk onnan pont oda lehetett látni ahonnan a srácok nézték a lányokat. Mi persze már alig vártuk, hogy kedvenceinket láthassuk a színpadon. Amint kijöttek hatalmas sikítás fogadta őket, ugyan nem voltunk olyan sokan. Ez talán betudható annak is, hogy a koncert a hét közepén, szerdán volt. Felálltunk és a színpad elé rohantunk. Közvetlen előttem a színpadon Ya Ou helyezkedett el, mellette pedig Bence majd Sziki. A fehér szülinapi köszöntő táblát magam elé tettem. Épp, hogy nem Sziki vette észre először, hanem Ya Ou és Bence. Bence szokásos cuki mosolyával pislogott éneklés közben a táblára majd Sziki felé. Ya Ou is megragyogtatta rá ezer wattos mosolyát. Sziki pedig távolról vette észre kicsivel később. Egy tökéletes mosollyal és mutatóujját felfelé mutatva jelezte, hogy ezzel elnyertük tetszését. Mondhatni a legjobb koncerten vehettem részt. A koncert végén közös képek is készültek velük. A koncert utáni hetekben pedig még jobban összebarátkoztam Alexandrával és nagyon jó barátnők lettünk. Ehhez talán az is hozzá járult, hogy ismét közösen vártunk egy újabb koncertre, ami nem más, mint a december 21.-ei ByTheWay Lemezbemutató nagykoncert. A srácok egy buszt indítottak a rajongók számára, hogy a vidéken élők is el tudjanak jutni. Ennek köszönhetően tudtunk végre Viviennel is először találkozni. Egész úton beszélgettünk és jókat nevettünk. Együtt sikítottuk végig az egész koncertet. Az elvállás nem volt valami örömteli, de megígértük egymásnak, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot, mint ahogyan eddig is. Rettentő nagy boldogság volt mindhármunk számára, hogy felvettek minket ugyan arra a főiskolára, ahová már évek óta szeretnék menni. Az életünk pedig teljesen megváltozott az albérletbe költözés után.