2015. január 30., péntek

13. Fejezet

Sziasztok :)
Itt a péntek és a friss rész is. Kicsit szomorú voltam amiért az előző részhez nem érkezett szinte semmi visszajelzés. Viszont a megtekintések számának nagyon örültem. Körülbelül két hét múlva fogok záróvizsgázni németből így arra tanulnom kell nagyon ezért nem ígérem a heti három rész mennyiséget.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


~ Szandi ~


Miután elaludtam kis idővel később hangos kiabálásra riadtam fel. Lerúgtam magamról a takarót és végigbotladoztam a sötét szobámon. Kis híján orra is estem. De amilyen ügyes vagyok sikerült erőből bele rúgjak a szekrénysarkába. Hangosan szitkozódtam, majd kimentem a fényes nappaliba. A fény kissé elvakította a látásomat, de amint a szemeim hozzá szoktak már tisztán láttam. Bence hangja a lakáson kívülről jött. Pár perccel később a pizsamájába jött be elég idegesen. Meglepődőt, amikor észrevett a szoba közepén ácsorogni.

- Hát te nem alszol? – kérdezte kedvesen.

- Felébredtem a kiabálásra. Mi történt? – kérdeztem ásítva.

- Sajnálom nem akartalak felébreszteni. Csak ez a szerencsétlen… nem is találok rá jelzőket, amik nem sértenék meg. – sóhajtotta és leült a kanapénkra. Leültem mellé és érdeklődve pislogtam, hogy mesélje el a történteket. – Sziki egy idétlen barom volt ma este. Nem tudom, mi történik, de félek, hogy a banda jövője fogja ezt az egészet megsínyleni. Ya Ou vajon a pia miatt viselkedett így veled vagy, csak azért mert tényleg érez valamit? Rendet kell tegyek köztük hiszen ez így nem fog működni, hogy egyfolytában ölni fogják egymást. – hadarta és a tenyerébe ejtette az arcát. Viszont feltűnt, hogy kerüli a témát.

- Mit csinált Sziki? – kérdeztem értetlenül.

- Majd elmondja. Menj, feküdj le aludni. Engem is már vár Vivi. – sóhajtott és otthagyott. Nem tudom mi történhetett, de addig nem nyugszom meg, amíg ki nem derítem. De mindenesetre megfogadom most Bence tanácsát és elfekszek aludni. Elég kimerítő nap volt ez és reggel még takaríthatok is. Nagyszerű lesz. Erőt kell gyűjtsek, ahhoz is, hogy tisztázzam a dolgokat Szikivel. Remélem, ki tudunk békülni és ott folytatni a dolgokat, mielőtt Ya Ou elrontotta volna.

Másnap reggel kipihenten keltem fel. Pedig nem sokat sikerült nyugodtan aludnom. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy Sziki vajon mit tehetett. Kimásztam a helyemről és felhúztam az ablakomon a redőnyt. Odakint szép napsütéses idő volt. Az ablakomat kinyitottam és egy darabig sütettem az arcomat a napsugarakban. Végül rászántam magam arra, hogy helyre tegyem a küldőmet. Egy gyors zuhanyzás után magamra kaptam egy Mickey egeres pólót és egy farmert. A hajamat kifésültem, majd kimentem a konyhába. Az asztal már le volt pakolva és Vivi és Bence már javában reggelizet.

- Jó reggelt. – motyogtam és előszedtem magamnak egy tányért és csatlakoztam hozzájuk. Mosolyogva köszöntek és Bence szeméből ismét azt a sajnálkozást véltem felfedezni, mint az éjszaka. Úgy csináltam, mint aki gondolkozik valamin így nem szóltak hozzám. Megkentem egy pirítóst vajjal majd a kedvenc lekváromból tettem rá egy kicsit. Pár perc múlva megjelent a Miki-Fanni páros is. Hiányzik Sziki és muszáj lesz vele minél hamarabb tisztáznom a dolgokat. Utána pedig Ya Ou-t is felkeresem és kérdőre vonom, hogy neki ebbe most mégis mi a jó. Én Sziki barátnője vagyok és hozzá tartozok. Nem vagyok az a megcsalós típus. Nem is lennék rá képes, mert a saját életemnél is jobban szeretem. A féltékenységéről meg csak annyi a véleményem, hogy aggódik a kapcsolatunkért. Ha egy ember féltékeny, akkor az annyit jelent, hogy szeret valakit és félti. Szikivel nem sokszor vitatkoztunk, de az utóbbi időben ez megváltozott. Képesek vagyunk a legapróbb dolgokon fent akadni. Erre mondják azt, hogy bolhából csinál elefántot. A reggeli után Bence magára vállalta a mosogatást, így mi a csajokkal neki tudtunk látni a nappali kitakarításának. A zenelejátszót közben bekapcsoltuk, hogy vidámabban teljen a dolog. Összeszedtem az eldobált poharakat. Mindegyiket egy nagy szemetes zacskóba gyűjtöttem, majd a megtelt zacskókat a bejárati ajtóhoz vonszoltam. Nem mertem Bencére nézni, ugyanis folyamatosan ott csillogott a szemeiben az a sajnálkozás. A gondolataim pedig egyfolytában a barátom körül forogtak. Észre sem vettem, hogy egy vázát levertem a visszahelyezése közben és az szilánkokra tört össze.

- Minden rendben van? – kérdezte Vivi aggódva. – Hagyd, majd felszedem én. – intett le.

- Igazából beszélnem kellene valakivel, de nem akarom a ti nyakatokba varrni a takarítást. – harapdáltam a szám szélét.

- Menj csak. Ezzel már hamar kész leszünk. – mondta Fanni én pedig hálásan megöleltem őket. Bele bújtam a farmerkabátomba és a cipőmbe, aztán rohantam is lefelé. Kis híján fellöktem egy idős nénit. Nem volt kedvem busszal menni, mert legalább kiszelőztetem a fejemet és átgondolom, hogy mit szeretnék mondani. Ez a cselekedetem pedig közel félórára sikerült. Idegesen ácsorogtam a lakásajtaja előtt és nem mertem megnyomni a csengőt. Mikor a csengő felé nyúltam akkor az ajtó hirtelen kinyílt. Egy szőke cicababa lépett ki rajta.

- Ááá te vagy Sziki barátnője igaz? – kérdezte nyálas hangon.

- Kész lángész vagy ezt meg kell, súgjam. Ő itthon van? –kérdeztem bunkón, mire megjelent mögötte az említett személy.

- Szandi? Mit szeretnél? – kérdezte meglepetten és nagyot nyelt.

- A barátnőd vagyok tudtommal és időpontot kell, egyeztessek, ha találkozni szeretnék veled? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat, ha kérhetem. – hadarta idegesen. Remek még ő van felháborodva. Nem foglalkozva vele és a cicababával mentem be a nappalijába. Becsapta az ajtót és utánam jött. Leült velem szemben és összefonta a karjait maga előtt. – Nos, mit szeretnél? – kérdezte.

- Ő kivolt? – kérdeztem nyugodtan.

- Egy barátom. – vágta rá gyorsan.

- Este, ami történt te teljesen félre értetted. Én nem flörtöltem Ya Ouval. Én próbáltam leállítani, de ő az alkohol miatt csak jött és mondta a szépeket. De én nem foglalkoztam vele. Sziki értsd meg, hogy nem vagyok szerelmes Ya Ouba. Te pedig úgy eltűntél a konyhai incidens után, hogy esélyem sem volt neked elmondani. Mi történik velünk? – kérdeztem.

- Láttam, amit láttam. Ne akarjatok belőlem bolondot csinálni. Fogadunk ott aludt veled. Most is ő küldött ide mi? Hogy aztán majd jót röhögjetek a markotokba, miközben engem szívattok. Mióta tart köztetek ez az egész? – hadarta idegesen.

- Te nem vagy normális komolyan. – ráztam meg a fejemet. – Hallod magad egyáltalán vagy tisztában, vagy vele, hogy miket mondasz? Ya Ou csak a barátom akár csak Bence, Miki, Dani vagy Boti. Nem értem mi bajod van komolyan! Képzeld nem aludt ott ugyanis elment. Én pedig szintén nem aludtam el jó ideig, mert rád vártam. Azon aggódtam, hogy nem e csinálsz magaddal valami hülyeséget. – hadartam megtörve.

- Hát ha emiatt jöttél, hogy megnézd megvagyok e akkor láthatod. .- mondta flegmán.

- Neked meg mi bajod van már? – álltam fel és mellé ültem. A kezeimet pedig a lábára tettem. – Sziki nem látod azt, hogy szeretlek? A saját életemnél is jobban szeretlek. Fontos vagy számomra és nem akarlak elveszíteni. Szeretlek. Csak téged. Szeretlek Sziki. – hangsúlyoztam ki a szavakat és felé hajoltam, hogy megcsókoljam, de ő elhúzódott.

- Nem szerethetsz. Nem mondhatsz nekem ilyeneket, mert nem érdemlem meg. – pattant fel idegesen. – Nem mondták el a lányok vagy Bence és Miki? – kérdezte fel-alá járkálva. A fejemet válaszadás képen megráztam. – Hát persze. Akkor nem ülnél itt. Az ok, amiért nem szerethetsz az, hogy megcsaltalak. Sokat ittam és megtörtént azzal a lánnyal, aki itt volt. – hadarta keservesen.
 Bennem pedig egy világ omlott darabokra, ahogy a szívem is. Nem értem, hogy tehette ezt velem. Hiszen én teljes szívemből szerettem, de neki ez nem volt elég. Neki össze kellett, szűrni a levet mindenféle jöttmenttel. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Nem voltam képes ránézni. Undorodtam tőle teljesen. Képes volt végig hallgatni azt, ahogy bocsánatot kérek és szerelmet vallok neki. Mi az oka annak, hogy ez idáig fajult. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, így felpattanva rontottam ki a lakásból és kezdtem gyors futásba. A többiek ezt tudták, de nem mondták el nekem. Ha elmondták volna, akkor nem csinálok hülyét magamból előtte. Nem tudtam, hogy merre is akarok menni pontosan. Csak a lábam vitt miközben és folyamatosan csak sírtam. Egy dologban biztos voltam. Minél távolabb akarok tőle kerülni. Számomra ő már nem létezik. Nem akarok vele találkozni sem és látni sem. Egy dologban biztos voltam. Haza nem megyek, hadd aggódjanak csak. Egy parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és a lábaimat felhúztam és átöleltem őket. Az államat a térdeimre helyeztem és úgy próbáltam kiengedni magamból azt, ami mélyen bánt. Dühős, elkeseredett és gyenge voltam. Nem akarom, hogy bárki is így lásson. Ahhoz túlságosan makacs vagyok. Elég sokáig ültem ott szinte a nap hátralévő részét ott töltöttem. A hasam élelem után kiáltozott, de nem foglalkoztam vele. Tudom, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Egyetlen egy személyre számíthatok most. De egy gondolat az súgta, hogy ez az egész Ő miatta van. Nem adhatom meg neki sem az esély arra, hogy így lásson. Mert mi van, ha ez volt a célja. Hogy engem és Szikit szétválasszon?  Most pedig magában boldog lenne, hogy sikerült elérnie a tervét. Legszívesebben felülnék az első vonatra és elmennék innen. Az ég kezdett elborulni és nem volt más választásom, mint mégis felhívni Őt. A telefon második csengése után azonban mégis kinyomtam. Helyette remegő kezekkel írtam neki egy SMS-t, amire pár perc után azonnal válaszolt. Gyalog indultam el ugyanis pénz nem volt nálam. Amíg haladtam a lakása felé addig gondolkoztam ismét azon, hogy miért van ilyen elcseszett életem. Sose gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Hiszen szerettük egymást mindennél fogva. De ezek szerint csak az én szempontomból volt ez a tökéletes kapcsolat. Neki ez mind nem volt elég, amit tőlem kapott. A lábaimat nehéznek éreztem és az eső is szemerkélni kezdett. Egész végig ezen, törtem a fejem, de végül megérkeztem. Becsengettem és ő rögtön ajtót nyitott. Ahogy rám nézett látta rajtam, hogy baj van és szorosan ölelt meg. A karjaiban kezdtem el zokogni szinte hisztériás módon. Próbált megnyugtatni, de nem sok sikerrel.

- Mi történt? – kérdezte a hátamat simogatva.


- Megcsalt…. – motyogtam keservesen és folytattam az egerek itatását. Ő pedig folyamatosan szorosan tartott a karjaiban és hagyta, hogy kisírjam neki a bánatomat. 

2015. január 28., szerda

12. Fejezet

Sziasztok!
Megérkezett az új rész is. Elő fordulhatnak benne kisebb elírások, de itthon betegeskedek és nem igazán volt erőm végigolvasni de ha jobban leszek akkor kijavítom majd őket. A rész most kicsivel hosszabb lett a szokásosnál remélem nem gond. Köszönöm a pipákat és a lájkokat. Ezúttal is hagyjatok nyomott magatok után nyomot pipa/lájk/ megjegyzés formájában.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


A második főiskolai hét szombatján úgy éreztük a lányokkal, hogy muszáj lesz a gőzt levezetnünk. Így közös elhatározás alapján egy kisebb házibulit rendeztünk. A legközelebbi barátokat hívtuk csak csupán meg. A nappalit kicsit átrendeztük, hogy legyen hely táncolni. A konyhában az asztalt már kora délután tele pakoltuk a különböző féle üdítőitalokkal és alkohol tartalmú üvegekkel. A törékeny tárgyakat a beépített szekrény biztonságot nyújtó rejtekébe helyeztük. A fürdőszobában is kénytelenek voltunk kis rendet varázsolni. Miután minden szépen elrendeződőt ideje volt neki állni, készülődni. Egy fekete ujjatlan mini ruhára esett a választásom, aminek a hátán egy kis kivágás található. Egy barna vékony övvel dobtam fel. A hajamat begöndörítettem, majd kihúztam kicsit erősebben a szemeimet a kelleténél. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és meglestem a csajokat, hogy ők hogyan állnak. Szandi az utolsó simításokat végezte a sminkjén. Vivien pedig még a piros poharakat rakosgatta ki egymás mellé a pultra. A csengő hangjára kicsit megijedtem, de a ruhámon végig simítva nyitottam ki egy mosoly kíséretében. Az ajtó túloldalán Sziki és Bence állt, Ya Ouval a nyomokban. Egy öleléssel és egy-egy arcra puszival beengedtem őket. Szandi a zenelejátszónál szórakozott a zene kiválasztásával, de végül beindította a Rakpartot. Nem kellett sok idő, de megérkezett Dani, Boti és Zsófi is. Őket is jól megöleltem. Éppen, hogy mentem volna a többiek után a nappaliba ismét a csengő hangja zavart meg. Csordás Ákos vigyorgott és szorította ki belőlem a szuszt miután beengedtem. Jó pár perc múlva a lakásunkban már a srácok ismeretségi köréből való lányok is tartózkodtak. Nem értettem, hogy a barátom merre lehet, és miért késik. De igyekeztem magam jól érezni Zsófi és Ya Ou társaságában az erkélyen.

- Te most jössz velem táncolni. – rángatta el mellőlem Boti a kedves barátnőmet így én egyedül maradtam Ya Ouval. Az elején jókedvűen beszélgettünk mindenféléről, majd beállt az a bizonyos kínos csend közöttünk.

- Kérdezni akartam már tőled… hogy vagytok Mikivel? –

- Köszi, hát elégé jól megvagyunk. Talán beválik, ez az adjunk esélyt magunknak téma. Sosem voltam még egy kapcsolatomban sem ilyen boldog, mint most ő vele. Csak félek, hogy előbb vagy utóbb beüt a mennykő és felforgat mindent. Minden kapcsolatom az elején okés volt, de mindegyik kis idő után tönkre ment. Miért ne lenne ez most is így? Szeretem Őt mindennél jobban, de rettegek attól, hogy elveszítem. Minden olyan gyorsan történt. Az hogy összejöttünk. Nem szeretném elrontani vele. Nagyon fontos a számomra. – magyaráztam miközben a kora őszi éjszakába meredtem.

- Tudod az elején nem igazán díjaztam, hogy ti ketten együtt legyetek. Ne mondj semmit megakarom, magyarázni. – intett le. Csodálkozva hallgattam tovább. – Emlékszel arra a bizonyos estére, ugye amikor láttad őt azzal a lánnyal? Mikor megláttam őt majd téged, ahogy a karjaimban összetörsz akkor nagyon megharagudtam rá. Tudta, hogy mit érzel iránta, mert beszélt is velem rólad. Nem akarta a barátságotokat tönkre tenni. De a balesetedkor láttam őt összetörve. Retteget attól, hogy elveszít, és sosem fogja tudni elmondani neked azt, hogy valóban szeret téged és komoly kapcsolatot szeretne veled. Aztán ahogy a strandon elmondtátok, és azóta amikor együtt látlak titeket akkor rájöttem, hogy tényleg szeret téged. De megfenyegettem. Ha megmer téged bántani, akkor velem gyűlik meg a baja. – mondta és lehajtotta a maradék italát. Elérzékenyülve öleltem meg. Számomra Ya Ou mindig egy bátynak számított, mikor még rajongójuk is voltam. Rá valamiért sosem sikerült úgy néznem, mint például Szikire. De ahogy nőttem úgy ment át a rajongás irántuk nagy testvéri szeretetté.

- Köszönök mindent Ya Ou. De tudom, hogy nem fog megbántani. De ha már valakinek össze kell törnie a szívemet, akkor az Ő legyen. Amúgy meg, elmondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk és sajnos nem működött. De remélem ez nem fog elromlani. – hadartam még mindig Ya Out ölelgetve. Végig simított a hátamon és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Bemegyek, iszok egyet. Jössz te is? – kérdezte. Én a fejemet megráztam, ezzel jelezve a maradni való szándékomat.
 Tovább kémleltem az éjszakát és néha-néha hátra pislogtam, hogy lássam, mi folyik odabent. Odabent felcsendült a Te se vagy más ismerős kezdő dallamai. Végig pörgettem a gondolataimban az eddig átélt emlékeket a srácokkal és VELE. Mióta itt vagyok, velük azóta érzem úgy, hogy egyáltalán élek és nem csak pusztán bolyongók az emberek között. Sosem éreztem azt, hogy én bárhová is tartoznák, hiszen mindenhonnan kilógtam mindig is. Egyáltalán nem tudtam úgy beilleszkedni egy társaságba sem. De ők másak. Mint ahogyan régen a zenéjük és videó interjúk világába menekültem és azon gondolkoztam, hogy vajon milyenek is a való világban a kamerák mögül, most már biztosan tudom, hogy ugyan azok a srácok. A hírnevük nem változtatta meg őket. Sikerült az ő baráti körükbe beilleszkedjek, és mellettük nem kell a hamis személyiségem magamra öntsem, mert nem kell elvárásoknak megfelelnem. Nekik köszönhetem a mostani két legjobb barátnőmet, akikkel lakótársak is lettünk. Mellettük minden olyan más a jó értelemben persze. Egy teljesen másik világban érzem magam. Hiszen ezekről még álmodni sem mertem a legvadabb álmaimban sem. Legfeljebb arról ábrándoztam, hogy talán egy nap az egyikük barátnője leszek. De ezt még én sem gondoltam komolyan. Most pedig itt vagyok. Miki barátnőjeként. Egy küzdelmes év után. Azt hiszem, hogy ez már talán a kiérdemelt boldogság. Észre sem vettem, hogy valaki mögém lépett volna csak a két erős kéz fonodására lettem figyelmes a derekam körül és egy lágy csókra, a nyakamra. Mosolyogva fordultam meg és öleltem át a barátomat. Óvatosan csókolt meg majd a kezeit a derekamon pihentette.

- Ki engedte meg neked, hogy ezt a ruhát felvedd? – kérdezte a hangjában egy cseppnyi idegességgel.

- Miért? Nem jó? – kérdeztem értetlenül.

- De túlságosan is szexi. – súgta és a fülem mögötti érzékeny pontra egy gyengéd csókot nyomott. Ajkaim közül erre válaszul egy sóhaj szökött ki. 

- Késtél. – fontam a karjaimat a nyaka köré.

- Volt egy kis elintézni valóm. De ne haragudj. – puszilt meg. Bent még javában tartott a zene így maga után vonszolva vitt a táncparkettre. Kicsit sem furcsa dolog az, hogy a saját zenéjére táncol és énekli is közben. – Igyunk valamit. – kiabálta a fülembe, hogy értsem.
A konyhába vettük az irányt és egy- egy poharat felkapva koccintottunk. A tekintettemmel a szobát pásztáztam és végül megtaláltam az éppen csókolózó Bencét és Vivit. Mikit otthagyva az egyik ismerősével indultam be a nappaliba. A kanapén Sziki lógatta az orrát.

- Na, mi a gond nagyfiú? – kérdeztem leülve mellé.

-  Ya Ou… egyfolytában az én barátnőmmel táncol, ha ez táncnak nevezhető, amit csinál. Aztán nem elég, hogy a közelükbe sem tudok jutni, mert nem akarom, hogy féltékenynek higgyenek, de még néha úgy csinál, mintha le akarná kapni. – panaszkodott mint egy mérges kisfiú.
- Nézd, ugye tisztában vagy vele, hogy Ya Ou is ivott már eleget és te is. Szandiról nem tudok véleményt mondani, mert alig láttam egész este. De tudom, hogy semmi értelme féltékenynek lenned, mert szeret téged és sosem csalna meg. Most pedig ahelyett, hogy nekem sírsz menj oda és kérd fel te táncolni. – mondtam és hátba paskoltam.

- Jobbat tudok. – hadarta és otthagyott.
 A fejemet megrázva ittam egyet az italomból. A kiürült poharat a kisasztalra tettem. Közben meglátott az éppen elhaladó Dani és felrángatott onnan, hogy vele még nem táncoltam és ezt muszáj lesz bepótolnom most. Így hát nem volt más választásom. A csípőm jobbra-balra ringattam a pörgős zene ritmusára. A refrénnél pedig Dani példáját követve ugráltam. Mikor egy lassabb szám kezdődött, ami nem más volt, mint a Szerelem vándora akkor két kéz fonódott körém. Miki maga felé fordított és finoman csókolt meg.  Közel húzott magához én pedig a fejemet a vállára hajtottam. Lassan dülöngéltünk a zenére ő pedig a szöveget mormolta. A szám végén pedig ismét megcsókolt. Egy pörösebb szám következett ismét így csoportba vergődve ugráltunk rá. Vivivel egyszerre kiabáltuk a dalszöveget majd a konyha felé tekintve kisebb félkör alakú tömegre lettem figyelmes. Miki kezét megfogva verekedtem rajta át magam és ledöbbenve figyeltem, ahogyan Sziki és Ya Ou dulakszik. Bence és Vivi is megjelent mellettünk. Szandi pedig a tömeg szélén fogta az arcát és a sírás kerülgette.

- Ti meg mi a rossebet műveltek itt? Normálisak vagytok? Nyugodjatok már le! – kiabált közéjük állva Bence.

- Ez a féleszű rámászott a barátnőmre. – kiabálta Sziki idegesen.

- Ya Ou ez igaz? – kérdezte felvont szemöldökkel Benny Úr. Ya Ou azonban nem szólalt meg és elégé szórakozottan meredt maga elé. – Na, ne ez most tényleg komoly? Haver nem vagy normális. Sziki a legjobb barátod és képes vagy rámászni az ő barátnőjére? – kelt ki magából Bence. – Sziki tudom, hogy ideges vagy, hiszen én is az lennék, de nem megoldás az, hogy neki mész. Barátok vagytok és kollegák az ég szerelmére. – hadarta, miközben a tekintetét a két fiú között váltogatta.

- A barátok nem szedik el egymástól a csajukat. – mondta Sziki flegmán és kirontott az erkély felé. Ya Ou pedig a gang felé vette az irányt. A zene közben tovább szólt és mindenki visszament táncolni. Vivivel gyorsan átöleltük Szandit, hiszen ő kissé kiborult.

- Sziki tisztára megörült azt hiszi, hogy megcsalom Ya Ouval. A barátnője vagyok és jobban hisz az ő kitalált történeteinek a fejében a mindenféle összeesküvés elméletekkel. Igaz, hogy próbált nyomulni, de leállítottam. Nem vagyok olyan hülye, hogy a szeme előtt csalnám meg és nem is lennék rá képes. – hadarta a könnyeivel küzdve.

- Tudjuk. Sziki is sokat ivott meg az a másik bolond is. Gyere jobb lesz, hogyha ledőlsz és alszol egyet. Addig mondom Mikinek meg a srácoknak, hogy küldjék el az embereket. – mondtam és teljesítettem is. Szikit sehol sem láttam így mentem Vivivel, hogy segítsek neki ágyba rakni Szandit. Nagy nehezen bebújt a takarója alá és nem sokkal később elaludt. Mi addig ott ültünk mellette, majd kimentünk a nappaliba. Az emberek elmentek már csak Bence, Miki, Dani, Boti és Zsófi ült kint.

- Elaludt. – zökkent le Bence ölébe Vivien. A karjaival szorosan fogta magához és egy gyors puszit adott az arcára. Követtem a példáját és én is Mikihez bújtam. Nagy meglepetésemre arra figyeltem fel, hogy Boti Zsófi kezét fogja. Mosolyomat elrejtve Miki mellkasába rejtettem az arcomat.

- Ya Ou merre van? – kérdezte Vivien.

- Kint ül a lakás előtt. Arra vár, hogy haza vigyem. – magyarázta Dani. – Talán jobb is lesz, ha megyek. Ti pedig pihenjetek. – felelte és indulni készült. Elköszöntek a többiek is. Bence és Vivi elvonultak a szobájukba és pedig elkezdtem összeszedni néhány poharat.

- Kicsim ez most komoly? – kérdezte Miki ásítva. – Inkább gyere és aludjunk. Majd reggel meg lesz csinálva a takarítás. – magyarázta és a szobám felé húzott. Lekapcsoltam a villanyokat és benyitottam az ajtómon. A látvány, azonban ami elém tárult kissé nagyon undorító volt.


- Sziki te meg mi a büdös fenét művelsz ezzel a libával? – kérdeztem undorodva és az agyam teljesen elborult. Nem értem, hogy lehet ennyire benyomva, hogy képes legyen valóban megcsalni a barátnőjét, aki két ajtóval arrébb alszik és miatta sírta álomba magát. Ha a barátom nem fogott volna le, akkor nagyon csúnyán nekimentem volna. Neki is illetve a szőke ringyónak a karjaiban. A másik ok, amiért ezt mind az én szobámban végezte. A kiabálásomra Bence azonnal átszaladt és ő is hasonló reakcióval szemlélte a dolgokat. Kirángatta őket a szobámból és kizárta őket. Letéptem az ágyamon lévő takarót, ugyanis nem leszek képes abban az ágyneműben elaludni, amin ők fetrengve smaciztak. Felfordul tőlük a gyomrom. Addig nem voltam képes lenyugodni, amíg át nem cseréltem a húzatott.  Miután ezzel végeztem Miki lehúzott maga mellé és álomba ringatott. 

2015. január 25., vasárnap

11. Fejezet

Sziasztok!
Amint látjátok friss résszel jelentkezem. Köszönöm a visszajelzéseket és az 1000+ oldalmegjelenítést. A részhez most nincs mit hozzá fűznőm.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni



,, Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét.”
A könnyeimtől alig látva már olvastam a kedvenc könyvem utolsó oldalait. Sosem olvastam a Csillagainkban a hibához fogható könyvet még a mai napig sem. John Green egy igazán remek író és csodálom a munkásságát. Miután befejeztem a könyvet letörölgettem az arcom és próbáltam kicsit megnyugodni. Bekapcsoltam az íróasztalomon lévő számítógépemet, hogy megnézzem a kedvenc közösségi oldalamat. Amint be is töltődött vagy hat üzenetem volt. Egyesével szép lassan elolvastam őket és választ pötyögtem rá. Az egyik legjobb középiskolai barátnőmtől is kaptam egy üzenetet, amiben az állt, hogy találkozzunk valamikor. Jó ötlet ugyanis már elég régen találkoztunk. A válaszom elküldése után pár perccel jött is a válasz. Megbeszéltük, hogy délután kettőkor találkozzunk a belvárosban, az egyik cukrászdában. Amíg készülődni kezdtem addig bekapcsoltam a zenelejátszási listámat. Táncolva fésültem ki a hajamat, majd igazítottam meg a kicsit elkent szemfestéket. Felvettem egy amerikai zászlós trikót és egy farmer rövidnadrágot. Bepakoltam néhány cuccot a válltáskámba és kivonultam a nappaliba. Vivi a konyhában beszélgetett telefonon, ha jól sejtem Bencével. Szandiról pedig annyit tudok, hogy még tegnap este átment Szikihez és az óta nem jött haza.
Még volt egy kis időm, hogy elinduljak ezért a maradék perceket tévénézéssel ütöttem el.

- Mi a helyzet? Hova- hova ilyen csinosan?  – zöttyent le mellém Vivi.

- Találkozok az egyik barátnőmmel a városban. – mondtam mosolyogva.

- Az nagyszerű. – mosolygott vissza. – Este én nem leszek, mert Bencével vacsorázni megyünk, majd nála alszok. De ha bármi baj lenne, csak hívj nyugodtan.

- Oké, de te is tudod, hogy nem lesz semmi baj. – nevettem el magam. Az órámra pillantva jöttem rá, hogy indulnom kellene, ha nem akarom sokáig várakoztatni Zsófit. – Érezzétek jól magatokat. – öleltem meg barátnőmet, majd bele bújtam a sarumba és a közeli villamosmegálló felé vettem az irányt. Nem kellett sokat várjak már fel is szállhattam. Negyedóra múlva már a megbeszélt cukrászda teraszán üldögéltem.

- Szia, bocsi a késésér csak lekéstem a buszt és gyalogolnom kellett. – hadarta, majd megölelt és leült velem szemben.

- Semmi gond. – mosolyogtam és rendeltem magamnak egy pohár hideg limonádét. – Mi a helyzet? – kérdeztem és levettem a napszemüvegem.

- Semmi különös. Milyen a pesti élet? – kérdezte.

- Fantasztikus. – vigyorogtam rá.

- Csak nem egy pasi áll a dolgok hátterében? – kérdezte kuncogva. Én persze fülig elpirultam így elárultam magam. – Na és kicsoda a szerencsés úriember? – folytatta a faggatásomat, de közben megérkeztek az italaink. Ittam egy kortyot és ő is így tett.

- Nem akarom, hogy elájulj vagy valami. Szóval emlékszel még az MDC-re biztosan.

- Persze, hogy emlékszek. Mikikében voltál szerelmes. – nevetett.

- Hát az a helyzet, hogy véletlen folytán most Miki a barátom. – hadartam, ő pedig kis híján félre nyelte az innivalóját. – Úristen Zsófi jobban vagy? – kérdeztem rémülten.

-  Te most csak ugye szívtani próbálsz? Fanni mondd, hogy viccelsz csak. Olyan nincs, hogy összejött. – rázta a fejét, mire én elő szedtem a mobilkészülékemet ahol egy közös képen vigyorgunk az említett személlyel a kamerába.

- Ha szeretnéd, felhívom, hogy később merre lesz és bemutatlak neki. Illetve a többieknek is. Boti nagy örömödre szingli és épp barátnőt keres magának. – kacsintottam rá.

- Valószínű, hogy álmodom. De hívd, már akkor gyorsan mielőtt valaki felébresztene. – sürgetett, én pedig a kérését teljesítve tárcsáztam a barátomat. Elmagyaráztam neki dióhéjban a dolgokat. Szerencsénkre a garázsukban vannak, mind a hárman, így mondta, hogy menjünk oda.

- Leszervezve a téma. – csúsztattam a táskámba a telefont. – Amúgy elég bonyolult a kapcsolatunk Maykeeval. Vagyis idáig az volt. De kitaláltuk, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk egy esélyt adni kettőnknek. Így pár napja összejöttünk.

- Szóval akkor még friss az ügy.

- Lehet így is fogalmazni. – mosolyodtam el.  Folytattuk a beszélgetést minden féléről. Rendeltünk sütit és annak elfogyasztása után gyalog indultunk el Miki garázsa felé. Közben fecsegtünk és kibeszéltük a régi dolgokat, köztük a rengeteg hülyeséget és kalandokat. Közel félóra sétálás után megérkeztünk a számomra ismerős garázsajtajához. Kis tétovázás után végül benyitottam és mosolyogva léptem oda a kanapéhoz és hallgattam az éppen énekelő barátomat. Zsófi álmélkodva figyelte őket és csatlakozott mellém. Mikiék befejezték a Te se vagy mást, majd felhúzott a kanapéról és gyengéden megcsókolt.

- Szia. – lehelte még egy csók után.

- Hadd mutassam be nektek az egyik legjobb barátnőmet. Srácok ő itt Zsófi… Zsófi ők itt Boti, Dani és Miki. Remélem, jól kijöttök majd egymással. – mondtam, miközben Miki oldalához bújtam. A srácok barátságosan beszélgetni kezdtek vele. Miki kis idő múlva óvatosan kihúzott az épület elé és a kocsijának döntve kezdett csókolgatni. – Miki ne csináld. – toltam el magamtól.

- Miért? – nézett rám fülig érő vigyorral.

- Mert valaki meglát, és nem szeretnék a rajongói csoportokban-hírekben szerepelni. – nevettem el magam. Összefontuk az ujjainkat és egymás tekintetében szinte elvesztünk.

- Hé, nem jöttök be? – kérdezte a fejét kidugva Dani.

- Mindjárt. – intette le Miki és egy utolsó csók után. Szorosan megölelt és visszamentünk a többiekhez. Úgy vettem észre, hogy Boti elég jól elvan a barátnőm mellett. Egyfolytában nevetette és kérdezgette. Én csendben ültem és a fejemet Maykee mellkasára hajtottam. Ő a derekamnál ölelt magához. Néha – néha a hátamat simogatta és egy – két csókot lopott. Ilyenkor persze Dani csipkelődő megjegyzéseire került a sor. Egészen estig ott voltunk, majd Miki felajánlotta, hogy haza visz, és ha szeretném, akkor ott is alszik. Ennek ki tud ellen állni? Boti egyből megkérdezte Zsófit, hogy haza vigye e. Drága barátnőm pedig vidáman egyezett bele. A garázs előtt vártuk amíg a srácok összepakolnak.

- Aztán jónak lenni és nem rosszalkodni. – kacsintott rám nevetve.

- Én? Soha. – kuncogtam és az éppen zárkózó barátomat figyeltem. Megfogta a kezem és elköszöntünk a többiektől. Dani persze, hogy hozzánk csapódott és egészen az ő lakásáig hallgattam a perverz megszólalásait. Maykee már párszor rá szólt, hogy fejezze be, mert semmi köze a magánéletünkhöz. De Kiss Úr csak jót szórakozott rajta. Mikor kiszállt akkor valamely módón megkönnyebbültem. Az ujjaimmal Miki hasát simogattam.

- Fejezd be. – fogta meg a kezem és komoly arcot vágott. Kicsit megijedtem tőle.

- Miért is? – kérdeztem incselkedve.

- Mert nem szeretnék közlekedési balesetet okozni se szenvedni, mert nem bírsz magaddal hazáig. – nevette el magát. Ezután ő rakta a csupasz combomra a kezét.

- Na, mi van neked szabad nekem nem? – néztem rá kérdőn.

- Igen mivel a barátnőm vagy. Nekem pedig minden szabad. – kacsintott rám nagyképűn.
 A fejemet csak megráztam és kifelé nézelődtem. Pár perc után már a lakásajtón belül voltunk. A lányoknak nyoma sem volt. A rögzítőt lehallgattam, amíg Maykee elnyúlt a kanapén és a tévét kapcsolgatta. Szandi hagyott egy üzenetet, hogy Szikinél alszik ma is. Mikor csatlakoztam Mikihez akkor rögtön felült és magához húzott. Ajkaink hamar egymásra találtak és mohon kezdtük falni egymást. Ujjaim bele - bele túrtak a hajába. Zihálva váltunk szét egymástól.

- Elmegyek fürdeni… - suttogtam.

- Jó ötlet. Fürdünk együtt? – kérdezte vigyorogva. Óvatosan nyomtam egy puszit az arcára és rá kacsintottam. A tévét gyorsan kinyomta és szaladt utánam. Csókolózva estünk be a fürdőszobába. A kezei fel lejártak az oldalamon. Az én ujjaim ismételten a tökéletesen belőtt haját túrták. Felültetett a mosógép tetejére és ott folytattuk a csókcsatánkat. Mikor a mosógép furcsa nyikorgó hangot adott ki akkor felnyögtem.

- Nem hiszem, hogy ezt az én súlyomra és erre tervezték volna, amit mi csinálunk. – nevettem rá. Nem tudom mi történt velem, de egy nevetőgörcs féleség kerített a hatalmába. A hasam már fájt a nevetéstől és egy két könnyem is kicsordult.


- Kicsim minden oké? – kérdezte aggódva Maykee. Bólintottam és lemásztam onnan és ott folytattuk ahol abba hagytuk. Jobb lenne nem tönkre tenni ezt a hasznos lakberendezést, mert drága mulatság lenne újat venni. A másik, hogy nem tudnánk mivel kimagyarázni a lányok előtt a tönkremenetele okát. Óvatosan leszedte rólam a felsőmet és én is az ő pólóját. Percek múlva már a zuhany alatt álltunk. A langyos vízcseppek kellemese folytak végig a testemen, de nehezen tudtam bármire is összpontosítani Maykee miatt. A nyakamat hintette be apró csókokkal, majd az ajkaink ismét egymásra találtak. A fenekembe néha – néha bele markolt, ilyenkor felnyögtem és eltoltam kissé magamtól. Miután lemosakodtunk rendesen, egy törülközőt magam köré csavarva caplattam be a szobámba drága barátommal a nyomomban. Elő szedtem egy tiszta pizsamát, de Miki kikapta a kezemből. – Erre nem lesz szükség. – vigyorgott majd ismét neki esett az ajkaimnak. Óvatosan az ágyhoz manővereztünk és a párnák közé zuhantunk.- Ez meg mi a fene? – dobta ki a Csillagainkban a hiba könyvemet az ágyból, de folytatta azt amit elkezdett. Kibontottam a kontyban lévő hajamat, ami ezek után hullámokban omlott a hátamra és a nedves bőrömre tapadt. A szívem hevesen vert egész idő alatt, de hagytuk, hogy megtörténjen, aminek meg kellett történjen. 

2015. január 21., szerda

10. Fejezet

Sziasztok drága olvasóim!
Nagyon röstellem magam amiért csak most hozom az új részt, de ugye pénteken szalagtűzőn kellett legyek péntek késő estig, szombaton pedig családi eseményen vettem részt és vasárnap pedig pihentem és tanultam az iskolára. Remélem tetszeni fog a rész és arra szeretnélek titeket kérni, hogy hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


Mosollyal az arcomon ébredtem fel reggel. A derekamon egy kéz pihent a gazdája pedig mélyen szuszogott még. Óvatosan megfordultam, hogy kimásszak az ágyból, de a derekamon lévő kéz visszahúzott maga mellé. Miki kómás tekintettel nézett pár pillanatig, majd az arcára szökött a vidám ellenállhatatlan vigyora. Úgy éreztem, hogy közben megállt körülöttünk az idő és egy külön kis szappangömbben lebegünk.

- Jó reggelt. – mosolygót rám.

- Neked is. – mosolyogtam vissza és a párnára támaszkodva feküdtem le mellé.

- Hogy aludtál? – kérdezte és a hajammal kezdett el babrálni.

- Csodásan az új alvótársammal. – nevettem, ami belőle is egy nevetést váltott ki. Bele túrtam a hajába és egy puszit nyomtam az arcára.

- Ezt miért is kaptam? – kérdezte vigyorogva. Én csak vállat vontam ő pedig óvatosan lehúzott és szinte rám feküdve csókolt meg eleinte bátortalanul, majd miután biztosra ment, hogy komolyan gondoltam a tegnapot és nem fogom felpofozni, amiért lemert kapni, már magabiztosabban csókolt. A kezei felfedezőútra indultak volna, ha nem riadok meg mikor a pólóm alá kalandozott. Ám hirtelen megrezdültem és véletlenül megharaptam a tökéletes ajkait.

- Ne haragudj. – szabadkoztam. – Nem akarok semmit sem elsietni. – motyogtam és végig simítottam a puha arcán.

- Semmi baj… megértem. Kicsit elvesztettem az önuralmam egy pár pillanatra. – magyarázta. A mutatóujjával maga felé fordította az arcomat és gyengéd puszit nyomott az arcomra.

- Miki drágám nem azért, hogy ünneprontó legyek, de lemásznál rólam, mert kissé nehéz vagy… - nevettem el magam, mire ő rögtön legurult rólam csak véletlenül a földre esett. Belőlem ez pedig egy nagy nevetést hozott ki. Az a döbbentség, ami az arcára ült ki egyszerűen megnevetetett. A könnyem már majd ki csordult mire észrevette a jókedvűségemet.

- Szóval te ezt viccesnek találod? – kérdezte és felvonta a szemöldökét.

- El sem tudod képzelni, milyen mókás látványt nyújtasz. Úgy ülsz ott, mint egy óriási bébi. – nyögtem ki nevetés közben.

- Úgy gondolod? – kérdezte incselkedve és felmászott vissza az ágyra és egyenesen a csípőmre ült és eszeveszetten kezdett el csiklandozni. Ha eddig panaszkodtam, hogy fáj a hasam a nevetéstől akkor most azt visszavonnám. A könnyeim szabályosan folytak le az arcomon a nevetésemtől. Hiába próbáltam lelökni magamról nem ment.

- Könyörgőm hagyd abba. – visítottam, de őt nem nagyon hatotta meg. – Maykee elég lesz! – kuncogtam mire ő hirtelen abba hagyta a kínzásomat és helyette az ajkaimat vette célba. Gyengéden csókolt és óvatosan oldalra dőlt, de közben a csókunkat nem szakította meg. Az egyik kezét a derekamra helyezte, míg a másikkal a hátamat cirógatta. A szívem pedig egész idő alatt hevesen vert. A gyomromban pillangók szárnyainak csapásait éreztem. Az ujjaim bele - bele túrtak a még szanaszét meredező hajába. Ekkor mindig egy apró nyögés szökött ki az ajkai közül, belőlem pedig egy mosolyt váltott ki. Miután levegőhiánya miatt szétváltunk egymástól a fejemet Miki mellkasára hajtottam és a karjai közé bújtam. Magunkra húzta a takarót és csak élveztük egymás társaságát. A mai napra nem terveztem semmi fontos és különös dolgot. Nekem mindegy mit csinálok, amíg ő itt lesz velem. A csajok fogalmam sincs, hogy mikor érnek haza, de van egy olyan sejtésem, hogy még jó ideig nem. A hasam korgása azonban mindent elrontott.

- Együnk valamit. – jelentette ki Miki, miközben óvatosan felült. Követtem a példáját és a konyhába kézen fogva caplatunk ki. A pult előtt átölelt és megcsókolt majd az említett tárgyra ültetett. – Most pedig összedobok neked egy csodás Miki bácsi féle reggelit. – bökte meg az orromat, majd a popóját arrébb riszálva kezdett el kipakolni a hűtőből. Érdeklődve figyeltem a cselekedetét. Tojásrántottát készített majd elkezdte az uborkát és a paradicsomot apró kockákra vagdosni. Miután ezzel is végzett kivett pár banánt a hűtőből és shake-et készített. Míg ő az utolsó simításokat végezte a specialitásain addig én elő vettem két tányért és villát és az asztalra helyeztem. – Madame a reggelije tálalva. – hajolt meg és megcsókolta a kezemet. Elnevettem rajta magam, majd mély levegőt véve komoly arcot vágva leültem. Csendben kezdtünk el enni. Mit ne mondjak Maykee isteni szakács… Legalábbis a rántottája isteni. Ő gyorsan betolta az ő adagját, míg én szép lassan az ízeket kiélvezve falatoztam. Arra lettem figyelmes, hogy ő vigyorogva engem bámul. Zavarodottan vontam össze a szemöldököm.

- Most meg mi van? – kérdeztem és letettem a villám.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám.

- Biztosan szép látvány lehet a hajam helyén lévő szalmaboglya. – mondtam és bekaptam egy paradicsomkockát.

- Nem hiszel nekem? – kérdezte elképedve. A fejemet nevetve ráztam meg, a hajam pedig követte a mozdulatot. – Na, megállj! – kiabálta és felkelt és felém közelített. Felkapott a székről és a nappaliban lévő kanapéhoz cipelt.  Ledobott és ismét csiklandozni kezdett.

- Ez nem jó ötlet. – nevettem ismét. Miki jó ideig még kínzott majd ismét úgy fejeződött be a dolog, mint odabent. Fölém támaszkodva tapadtak össze ajkaink és az ajtó csukódására eszméltünk fel.

- Bocsi a zavarásért gyerekek. – tette fel a kezeit maga elé Bence. Vivien vigyorogva nézett ránk, majd a szobája felé rohant. – Úgy látom, elvagytok ti is. – nevetett, miközben elég furcsa hangsúllyal beszélt.

- Ezt elég jól látod barátom. – kacsintott rá Maykee. Normálisan elhelyezkedtünk a kanapén, hogyha le akar valamelyikük ülni akkor helyet foglalhasson.

- Fanni jöttök ti is a strandra? Szandiékat is felhívtam és nemsokára ők is itt lesznek, ahogyan Ya Ou is. – kérdezte Vivi amikor előbukkant a szobájából. Rá néztem a mellettem ülő fiúra, de ő csak vállat vont és megfogta a kezemet.

- Persze, ki nem hagynánk. – mosolyogtam rá. – Akkor viszont össze kéne szednem magam. – motyogtam és beszáguldottam a szobámba. Kifésültem a hajam és egy kontyba kötöttem. Kivételesen most nem válogattam a holmim között, hanem egy egyszerű egybe ruhát kaptam magamra. Kicsivel később megérkezett Szandi és Sziki is, majd utánuk Ya Ou, Boti és Dani akik tiszta ruhát hoztak Miki drágám számára. Másfél óra múlva más azon kaptam magam, hogy a strandon fekszek az egyik árnyékos fa alatt.

- Nem jöttök már fürdeni? – kérdezte türelmetlenül Ya Ou. Boti épp az egyik felfújatós labdával szórakozott. Bence dárga Vivi barátnőm hátát kenegette be naptejjel, míg Sziki-Szandi páros majdnem felfalták egymást.

- Hadd segítsek neked te. – vette el Dani a labdát, amire Boti durcásan összefonta a karjait maga előtt. Elmosolyogtam magam rajtuk majd Benny úr, csipkelődő megjegyzéseire figyeltem.

- Sziki ezt kérlek ne itt. Menjetek szobára, ha nem bírtok uralkodni magatokon. – vigyorgott, majd ennek az eredménye az volt, hogy Szandi hozzá vágott egy törülközőt.

- Ezt megérdemelted édes. – csókolta meg barátját Vivi, majd feltűzte a hosszú fekete haját és leült a helyére.

- Engem bezzeg nem kensz be? Le is éghetnék felőled asszony? – kérdezte hitetlenkedve Bence.

- Vavra vegyél vissza és ne legyél szemtelen. – fenyegette a barátját drága barátosném.

Kis idő múlva már mind a vízben voltunk. Szerencsére nem nagyon ismerték fel a srácokat. Pedig néhány tini lány bátortalanul mosolygott rájuk, de egyikük se vette a bátorságot, hogy ide ússzanak. A fiúkban ismét sem kellett csalódnom. Amilyen zizik tudnak lenni a szárazföldön összezárva, hát a vízben még rosszabbak. Egész végig hülyéskedtek és egymást nyomkodták le a víz alá a mélybe. Mi a lányokkal a medence szélén élveztük a Nap barnító erejét. Nem mondtuk el egyiküknek sem Mikivel azt, hogy mi most már nem csak puszta barátok vagyunk. Bár Vivi és Bence már tudja a reggel látottakból. Igazából még nekem is olyan furcsa azt kimondani még magamban is, hogy a barátnője vagyok. A napszemüvegem mögül szemléltem az éppen felém úszó barátomat. Óvatosan megfogta a lábaimat és felfelé nézett. A szemében valami huncutságot véltem felfedezni.

- Miklós, ha lemersz rántani innen, akkor tudd, hogy véged. – fenyegettem, de ő csak csíntalanul vigyorgott. Ám mire észbe kaphattam, hogy valóban azt tervezi már késő volt. Hirtelen a vízben találtam magam a karjaiban. A kezeimet a nyaka köré fontam és erősen kapaszkodtam belé.

- Ne félj már ennyire! Nem foglak lenyomni a víz alá. – nevetett rajtam és egy csókot lopott. Pár romantikus pillanat után a többiek körénk gyűltek.

- Ti összekötettek? – álmélkodott Dani. Én csak elpirulva Miki nyakába fúrtam az arcom.

- Van valami problémád vele tesó? – kérdezte nevetve a barátom.

- Gratulálok. – nevetett Boti és megpaskolta Maykee vállát. Sziki is hasonlóképen gratulált. Egyedül Ya Ou viselkedett furcsán. Gratulált persze ő is de látszott, hogy nem igazán örvend szívből. Különös érzés kerített hatalmába. Beszélnem kell erről Ya Ouval amint kettesben maradunk.


- Most viszont irány a sodrófolyosó! – kiáltott Bence és mindenkit kiterelt mindnyájunkat a medencéből. Mikivel kézen fogva szaladtunk, ugyanis a forró beton igen csak égette a talpunkat. Dani és Boti vetődött be a medencébe legelőször majd mi. Maykee hátára csimpaszkodva úsztam körbe - körbe a többiekkel a nyomunkban. A lányok is hasonló pózban voltak az ő barátjuk hátán. Azonban mikor drága barátom hülyéskedni indult az MDC két másik tagjával, akkor Ya Oun lógtam. A nap további hátralévő részében is jól éreztük magunkat. Estefelé mind fáradtan ültünk be a srácok kisbuszába. A fejemet Miki vállára hajtottam, de közben kifelé bámultam. A kezét a combomon pihentette. A rádióban felszólalt a Balatoni láz című dal, akkor mindenki felélénkülve dalolta. Bence a kormányon dobolta a ritmust, míg Boti az én ülésem háttámláján végezte ezt a tevékenységet. Dani az ablakon dugta ki a fejét és úgy bulizott. Szandi valamiféle táncot lejtett ülve, ami igen megmosolyogtatott. Úgy érzem életem legjobb döntése volt Pestre költözni, hiszen mindenem megvan, amire csak szükségem lehet: igaz barátok és egy olyan fiú, aki önmagamért szeret. Mondhatni most tökéletes az életem. Sosem gondoltam azelőtt, hogy valaha is ilyen életem lesz. Sose voltam népszerű és nem sok igaz barátom volt. De nem bánom mivel megtanultam, megbecsülni az a keveset és tiszta szívből szeretni őket. Ahogyan pedig most végig nézek, a kocsiban tartózkodó személyeken akkor érzem, hogy mindennél fontosabbak számomra és képes vagyok a tűzbe is értük menni. A mellettem ülő fiút pedig az életemnél is jobban szerettem és vele akarom leélni az életemet. Tudom, ez nevetségesen hangzik, de a szívem ezt súgja. A szívem pedig még sosem csapott be. Ő az aki mellett képes vagyok állandóan csak mosolyogni és jókedvű lenni. Az érzések amiket kivált belőlem, pedig megmagyarázhatatlanok. Szeretem és szeretni is fogom bármi történjen. 

2015. január 14., szerda

9. Fejezet

Sziasztok :)
Megérkezett az új rész is amint látjátok. Remélem tetszeni fog,
ha pedig ez így van akkor pipáljatok. A következő rész pedig ismét vasárnap érkezik.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni



Egy év telt el az a bizonyos balesetem óta. A gyógyulásom hosszadalmas volt, de megérte e rengeteg munkát, amit a gyógyulásom érdekében végeztem. Mondhatni teljesen a régi énem-lettem csak valamilyen szinten változtam meg odabent. Régen mindig érdekelt mások véleménye és mindig megpróbáltam megfelelni az elvárásoknak. Ám ez a nyár során teljesen megváltozott. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, ugyanis én jól érzem magam a bőrömben. Az elmúlt nyár pedig életem legboldogabb időszaka volt. Bejártam szinte az egész országot, sőt még Erdélybe is kijutottam, ugyanis a srácok nyári turnét tartottak és péntek estétől egészen vasárnap estig fellépésekre jártak. Engem pedig Szandi és Vivi folyamatosan elrángatott magukkal. Apropó drága barátnőim már közel egy éves párkapcsolatban élnek Bence és Sziki oldalán. A srácok egy hetes szabadságukat is Bence és Vivi egy késő nyári balatoni nyaralással töltötte, míg Sziki és Szandi egy horvátországi tengerparti üdülésen vett részt. Ya Ou úgy tudom, hogy a családjával nyaralt és otthon volt Óváron. Én is sok időt voltam otthon a családommal Szekszárdon. Idén sem maradhatott ki a szokásos Harkányban lévő nyaralásunk. Mosolyogni tudtam csak akkor mikor elhaladtam a strand színpada előtt és eszembe jutott az a nap, mikor a srácok itt léptek fel és elhoztak minket is. Persze egészen máson nevettem, mert azt sem lehet elfelejteni, amikor a lakásunk előtt szálltunk be az autóba és Sziki leütötte Szandit az ajtóval. Emlékezetes egy nap marad az biztos és ezt mióta együtt vannak, hivatalosan rendszeresen felemlegetik. Vicces és vidám nap volt az nem kétséges. A nyaralásom alatt minden nap beszéltem telefonon Mikivel. Ő sajnos nem tudott eljönni pedig meghívtam, de az albumukon kellett neki dolgoznia. Azonban a szombat délutáni munka után felült az első buszra és leutazott az ország másik felében csak azért, hogy egy napot még kikapcsolódjon velem. Szerencsés módon úgy kijött az unokatestvéreimmel és a húgommal, mintha már évek óta puszi pajtások lennének és együtt nőt volna fel velük. Ezután még egy hetet otthon voltam és csak Augusztus végén jöttem vissza Pestre. A nap sugarai szabályosan égették a szabad bőrfelületeimet, pedig az idő még csak reggel 10 óra körül járt. Elég korai busszal jöttem fel, ugyanis nem akartam a tikkasztó hőségben egy buszon rohadni. A lakás a buszpályaudvartól körülbelül félóra sétálásra van. A hajamat egy kontyba kötöttem a fejem tetejére, hogy ne melegítse a nyakamat. A szemeimet pedig egy napszemüveggel védtem a káros sugárzástól. A nyaralás során egészen szépen sikerült lebarnulnom pedig nem sok időt napoztam a parton. Szívesebben lubickoltam a kellemesen hűsítő vízben. Miközben a lakás felé sétáltam és a gurulós bőröndömet magam után húztam a kedvenc lejátszási listám zenéit hallgattam. Menet közben több fagyizó mellett is elcammogtam. Gondolkodtam, hogy veszek egy pár gombócosat, de majd rá beszélem estefelé a csajokat, hogy jöjjünk el fagyizni. Nem sokkal később már a lakásban a nappali közepén álltam. Különös mód, de a lányoknak nyoma sem volt. Pedig a pulton már két használt pohár volt kirakva. Mit sem törődve semmivel bementem a szobámba és elkezdtem a ruháimat kipakolni a szekrénybe. Mikor végeztem akkor elfeküdtem a helyemre és neki álltam könyvet olvasni. Méghozzá az egyik kedvencemet a Csak egy napot. Teljesen bele merültem Allyson és Willem történetébe és megfeledkeztem mindenről. Egyszer csak kopogást észleltem az ajtóm túlsó feléről. Azonnal felkeltem és ajtót nyitottam két gyönyörű barátnőmnek és rögtön átöleltem őket. Már lassan egy és fél hete nem láttuk egymást. Rengeteg mesélni valónk van egymás számára, így lemerem fogadni, hogy perceken belül neki is láttunk. De először készítettem hármunk számára egy finom és hűsítő hideg limonádét, majd a kanapéra leülve kezdtünk el csacsogni.

- Na, halljam kivel mi történt abban az időben, míg nyaralni volt. – kuncogtam és az élménybeszámolókat vártam.

- Siófokon voltunk és eszméletlen jó volt. Egy pár szobás kis apartmanban szálltunk meg aminek a terasza a Balaton partjára nyílott. Minden este kint üldögéltünk és iszogattunk. Néha sikerült is sokat igyak.   – vigyorgott Vivi elpirulva. – De Bence hibája volt mert egyre csak töltötte. Sokat sétáltunk lent a partnál és etettük a hattyúkat. Késő délutánkor lementünk fürdeni a vízbe. Bence a hullámokon ugrált meg úszott. Egyik nap bérelt egy vízi biciklit és azzal játszottunk akár a tizenéves gyerekek. Egy parti sétányon lévő étteremben ettünk minden este sült halat. Tömören összefoglalva ennyi volt. – nevetett és nagyot sóhajtott a mondandója végén. Nem kellett sokat várnom Szandi beszámolójára sem.

- Mi Zadarban voltunk. Nem laktunk messze a tengerparttól mi sem. Körülbelül egy lépcsőn kellett csak lesétálni és az utca végén már a strand nyílt. Szikivel hihetetlen volt az egész. Főleg a naplementében csónakázni, és amikor megölelt és megcsókolt akkor egyszerűen minden olyan tökéletes volt. Sok időt töltöttünk az óváros utcáin sétálgatva kézen fogva. Néhány múzeumba is ellátogattunk mikor kicsit esett az eső délelőtt. De aztán utolsó nap lementünk a sziklákhoz és én sikeresen elestem. – mutatott a térdén lévő halvány sebre. – De ez ellenére ez volt a legeslegjobb nyaralásom egész eddigi életemben. – mosolygott.

- Veled mi történt? – kérdezte Vivi.

- Hát ugye én Harkányban voltam unokatestvéreimmel és Miki is lejött egy napra. Ott aludt és este elmentünk pizzázni és bulizni. Másnap a strandon pedig jót fürödtünk. – meséltem, majd nagyot kortyoltam az italomból.

A nap további részében egy jó darabig beszélgettünk, majd elvonultam a szobámba olvasni. Az utolsó fejezet elején e telefonom egyszer csak csörögni kezdett az éjjeliszekrényemen. Kicsit morogva tettem félre a könyvet, de amint megláttam Miki vigyorgó fejét a képernyőn a mérgem azonnal elpárolgott. Helyette izgatott lettem az arcomra pedig egy mosoly kúszott. Csodálkoztam is, hogy egész nap nem keresett. Gondolom a lemezzel vacakoltak és a klippel. Elhúztam a zöld vonalat és vártam a hangját.

- Szia, Miki. – szóltam bele a készülékbe.

- Szia, neked is széplány. – mondta és éreztem a hangján, hogy vigyorog, mert tudja, hogy zavarba hozott. Bár mostanában már nem megy neki olyan könnyen. – Mi a helyzet? Visszaértél már Pestre? – kérdezte egymás után.

- Persze, már délelőtt itthon voltam. Ez a meleg leszívta az energiám és egész nap csak olvastam. Gondolkodtam, hogy elmegyek úszni egyet, de lusta voltam hozzá. – mondtam majd a csendre lettem csak figyelmes a vonal túlsó végéről. – Maykee itt vagy még? – kérdeztem aggódva.

- Persze. Csak jó végre hallani a hangodat. – motyogta zavartan én pedig éreztem, hogy elpirulok. – Sajnálom, hogy nem tudtalak felhívni, de már kora reggel óta a klipet forgattuk aztán még néhány dalt próbáltunk el. – mesélte a mai napját.

- Gondolom akkor izgalmas és fárasztó napod lehetett. – mosolyogtam el magam, bár ő ezt nem látja.

- Annyira nem fáradtam el. Jó lenne találkozni valahol szerintem. Mit szólsz hozzá? Mondjuk elmehetnénk kajálni is valahova. Benne vagy? – kérdezte reménykedve én pedig nem tudtam neki ellenállni.

- Rendben. Értem jössz vagy találkozzunk valahol? – kérdeztem és az egyik hajtincsemet kezdtem el csavargatni az ujjam körül.

- Érted megyek. Hatra. Legyél, addigra kész nem szeretnék várakozni. – nevetett.

- Rendben várlak te lüke. Te pedig siess. – kuncogtam majd elköszöntem tőle és vigyorogva dőltem hátra a párnáim közé. Közben pedig az órára pillantottam. Öt óra múlt kereken öt perce. Azonnal felpattantam és rohamosan indultam a fürdő felé. A ruháimat a szennyes kosárba dobáltam színek szerint, majd beálltam a hűsítő zuhany alá. Jó ideig ácsorogtam a víz alatt és élveztem, ahogyan lehűtik a hideg vízcseppek a felhevült testemet, amit nem egészen a kinti hőség okozott. Negyed órát álldogáltam, míg végül elzártam a vizet. Magamra tekertem a törülközőm és becaplattam a szobámba. Felvettem egy tiszta fehérneműt majd egy szál bugyiban és melltartóban álldogáltam a szekrényem előtt, miközben azon gondolkodtam, hogy mit húzzak fel. Elég vicces látványt nyújthattam. Végül egy farmer rövidnadrág és egy piros féloldalas felső mellett köteleztem el magam. A hajamat fánkszerű kontyba fogtam és egy alapsminket vittem fel az arcomra. Nem akartam túlzásokba esni, hiszen csak vacsorázni megyünk meg császkálni a városba. De Maykee spontán terveiről ismert, így nem lehet tudni, hogy valóban mit forgat a fejében. Fél percenként képes megváltoztatni bármilyen programot, de persze arra már nem képes, hogy szóljon is a dologról. A biztonság kedvéért felvettem a piros converse cipőmet és a nappaliban vártam rá. Hirtelen a lányok jelentek meg mögöttem és kértek kérdőre, hogy hova készülők.

- Hát te? – kérdezte Szandi. 

- Miki jön értem 6ra. Elmegyünk vacsizni és gondolom, császkálunk a városban. Ti hová mentek? – kérdeztem és a náluk lévő táskára mutattam.

- Én megyek Bencéhez, Szandi pedig Szikihez. De először Ya Ou kitalálta, hogy próbáljuk ki az új grilljét. Gondolom, akkor te nem jössz. – mondta és az órára pillantott.

- Most sajnos nem, de üdvözlőm őket. – mosolyogtam rájuk. Bólintottak majd percek múlva elhagyták a lakást én pedig egyedül maradtam. Hatóra már pár perce elmúlott de Maykeenak semmi nyoma. Ő piszkál engem, hogy nem készülők el sosem időben. Hát ezek szerint ő sem tud még mindig oda érni időben sehova. A tévét kapcsolgattam és elkezdtem nézni egy érdekes sorozatot, mikor valaki csengetett. Rögtön kikapcsoltam a készüléket majd azonnal ajtót nyitottam. Nem érte meglepetésként, hogy ki az és azonnal átöleltem. Nagy meglepetésre egy arca puszival köszöntött majd lassan elindultunk. Egymás mellet sétálgatunk elég közel egymáshoz. Akár hányszor együtt sétáltunk vagy mentünk valahova ott vagy engem, vagy Mikit kezdték el lányok randira hívni. Így hogy az ilyen zavaró tényezőket kizárjuk kitaláltuk, hogy úgy teszünk, mintha együtt lennénk. Ez pedig csak annyit takar, hogy kézen fogva sétálunk és néha adunk egymásnak néhány arca puszit. Távolról láttunk velünk szembe sétáló lányokat, akik nem éppen a visszafogottságot tanúsították. Mielőtt közelebb értek volna Maykee gyorsan átölelte a derekamnál és úgy mentünk tovább. Beültünk egy közeli Mc’ Donalds-ba ahol egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyett. Kikértük előtte még az enni valót és szép lassan falatozni kezdtünk. Közben beszélgettünk a forgatásról és a lemezükről. Elmondta, hogy a héten egy fotózásuk is lesz, ahova szeretné, hogy kísérjem el. Erre pedig szívesen igent mondtam. Miután megettem vagy három darab sajt burgert és megittam a fél literes kólámat indulni kezdtünk. A közeli parkba sétáltunk és ott a szökőkút mellett telepedtünk le.

- Milyen volt otthon lenni egy kis időt? – kérdezte és ezzel a szekszárdi tartózkodásomra utalt.

- Nagyszerű volt kicsit otthon lenni. Hiányzott már a családom nagyon. Jó volt őket látni és velük lenni. Úgy érezem ez most egy kis energiával töltött fel. – magyaráztam, miközben a vizet tanulmányoztam.

- Te pedig nekem hiányoztál. – húzta el a száját és ölelésre nyitotta a karjait. Hozzá bújtam a fejemet pedig a vállára hajtottam.

- Te is nekem. - nyomtam puszit az arcára. A karjait a derekam köré fonta és nem tudom mennyi ideig lehettünk úgy. Hirtelen elkezdett énekelni, ami valami szerelmi valómásnak tűnt.

- Emlékszel arra az időre mikor nem szóltál hozzám, mert féltékeny voltál a nem létező barátnőmre? – kérdezte óvatosan én pedig bólintottam. – Mi lenne, ha adnánk egy esély kettőnknek? – kérdezte félve én pedig nem tudtam mit szólni.

- Nem tudom még Miki. Gondolkodnom kell…. – suttogtam ő pedig bólogatással jelezte, hogy megértette. Ez kicsit elrontotta a pillanatot és a kedvünket is. Így hát nem sokáig maradtunk a kútnál. Szép lassan indultunk el hazafelé. Közben pedig gondolkodtam és arra jutottam, hogy miért ne? Ha nem működik, akkor még nem lesz késő leállni és barátként folytatni. Mikor megérkeztünk átöleltük egymást és egy- egy arcra puszival köszöntünk el. – Miki… - szóltam utána.

- Igen? – fordult felém.

- Próbáljuk meg… egye fene…- motyogtam és éreztem, hogy tisztára zavarban vagyok. Hirtelen közelebb jött így megszüntette a köztünk lévő távolságot és az arcomat a kezei közé fogta és gyengéden megcsókolt. Habozás nélkül csókoltam vissza. A kezeim a nyaka köré fontam, az ő kezei pedig a derekamon pihentek. Mikor már levegőhiányban küszködtünk akkor váltunk csak szét. – Feljössz? – kérdeztem és beharaptam az alsó ajkaimat.

- Lányok? – kérdezte habozva.


- A srácoknál alszanak….- motyogtam. Maykee ismét megcsókolt és nagy nehezen, de feljutottunk a lakásba. Az ajtót bezártam majd ismét csókcsatában forrtunk össze. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a következménye. De most egyáltalán nem érdekel semmi sem csakis Ő. Szeretem őt úgy ahogy még senki mást sem. Számomra ő a mindenem és nála jobbat még ha keresnék sem találnák. Vállalom az ezzel járó következményeket. Ebbe pedig senki sem szólhat bele. Úgy érzem az életem valóban sínre került. 

2015. január 11., vasárnap

8. Fejezet

Sziasztok! :)
Meghoztam a friss részt is. Köszönöm a visszajelzéseket itt is és a facebookon is, hiszen rengeteg energiával tölt el. Emellett köszönöm még a sok oldalmegjelenítést is. A következő rész a hét közepe felé várható. Kitartást ehhez az iskolai héthez és a félévzáráshoz is.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


Miután zihálva váltunk szét a csókcsatából a tenyerem hirtelen nagyot csattant Miki arcán. Riadtan kaptam utána a szám elé a kezem, ugyanis fogalmam sincs miért pofoztam meg. Hiszen élveztem a csókját, de mégis ott motoszkál a fejemben az a gondolat nagy piros betűkkel, hogy barátok vagyunk. Végül is s nem ezt akartam? De mi van, ha csak hazudott arról, hogy az a lány nem a barátnője. Idegen emberekkel csak nem áll le csókolózni. Nem olyanak ismerem, aki csak kihasználná a gyengébbik nemet. Hiszen ő segít az embereknek és jót tesz másokkal. Arany szíve van és az, aki a barátnőjének tudhatja egy napon majd magát, az a lány a világ legszerencsésebb embere lesz. Miki jó lányt érdemel maga mellé és nem olyant, aki csak a hírneve miatt van vele. Azon kívül pedig tiszta szívéből szeresse őt. Hiszen ő megérdemli mindenből a legjobbat.

- Sajnálom nem akartam… - dadogtam és igyekeztem elviharozni onnan.

- Én nem és megérdemeltem. – mondta és közben visszarántott a karomnál fogva. A karomon lévő kezét figyeltem, ahogyan erősen szorít, ami szinte már fájt, de a fogaimat összeszorítva tűrtem. – Mi történt velünk? Hiszen nagyon rövid idő alatt nagyon jóba lettünk, de most meg már beszélni sem tudunk normálisan egymással. Helyre kell hoznunk ahonnan megromlott. – magyarázta hevesen miközben a falhoz szorított így minden útvonalat lezárt előttem, hogy kimenjek.

- Barátok vagyunk. – suttogtam és úgy éreztem, hogy a torkomban lévő képzeletbeli gombóctól nem kapok levegőt. A tenyerem éreztem, hogy izzadni kezd és a mellkasom gyorsan jár fel-le. Lehunytam a szemeimet és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

- Azon lehet változtatni. –suttogta és enyhített a szorításán. Megráztam a fejemet és a szemeibe néztem.

- Igazad volt akkor… barátok vagyunk és tudják a többiek is, hogy véletlen kis hiba volt. Lépjünk túl rajta. Nem fogok bele szólni a szerelmi életedbe. Nyugodtan nem fog zavarni. Tényleg. – mondtam és kirántottam a kezem az övéből. – Most pedig visszamegyek, mert a többiek már biztosan aggódnak. Szia. – motyogtam és elindultam kifelé. Nem néztem vissza csak mentem ugyanis az agyamat elborította valami ködszerűség. Néhány embernek így sikerült is neki ütközzek. Végül sikerül oda érnem az asztalunkhoz ahol Sziki és Szandi nagy meglepetésre smárolt. – Nem akarok zavarni de szólnátok Ya Ounak, hogy ne aggódjon mert haza mentem? – kérdeztem és meg sem vártam a válaszukat, de már a kabátomba bújva rohantam is kifelé. Nem néztem körül csak azon járt a fejem amiket Maykee mondott odabent. A barátságon könnyen lehet változtatni. De annak két lehetősége is lehet. Mindkét opció pedig vezethet ahhoz, hogy a barátságunk tényleg megszűnjön akár. A gondolkodásomból már csak arra riadtam fel, hogy két reflektorfény világít meg, amit kerékcsikorgás követ, majd egy nagy ütést éreztem és egyszerűen elsötétült minden.

Nem tudom, hogy hova kerültem vagy álmodom e egyáltalán. Mindenhol fehér fény vett körül. Nem éreztem semmiféle fájdalmat egyáltalán. Tompa hangokat hallottam, körülbelül úgy hangzott, mint amikor az ember a víz alatt van és közben a felszín felett beszélnek hozzá. Férfisírást hallottam, ami már inkább zokogásnak mondaható. Közben egyre csak a nevemet hajtogatta és azt, hogy térjek magamhoz. De én tökéletesen hallottam, amit mond, de nekem valamiért nem jött ki egy szó sem a torkomon. A szemeimet igyekeztem kinyitni és mikor ez sikerült akkor Maykee fájdalomtól eltorzult arcával találtam szemben magam. Felmértem a helyzetet és az út szélén feküdtem a sárban. Ő pedig ott térdelt mellettem és a kezemet szorongatta miközben a vállai szabályosan rázkódtak a sírástól. Megpróbáltam felkelni a sárból, mert elég hideg volt és kezdtem eléggé fázni. Maykee közben telefonon a mentőkkel beszélhetett.

- Miki. – nyögtem ki és éreztem, hogy sírni kezdek ugyanis a lábaim nem akartak megmozdulni. Nem bénulhattam le. Kitört belőle a hisztériás sírás és nem tudtam mit csinálni ellene. Ő miután letette a mobilját próbált nyugtatgatni, de nem sikerült neki sem. Közben a klubból kirohantak az emberek. Észrevettem ahogyan Ya Ou majd a lányok is rohannak utánuk pedig a srácok.

- Mi történt? – kérdezte rémülten Vivi.

- Egy hülye köcsög elütötte és elhajtott. – kiabálta Maykee. Mindegyikük arcán láttam a nedvességet, amit a könnyeik okoztak.

- Nem érzem a lábaimat. – dadogtam a sírás közepette.

- Minden rendben lesz. Erős vagy. – nyugtatott Ya Ou miközben letérdelt mellém a koszba ő is, de a hangja elcsuklott. Egy puszit nyomott a homlokomra.  Közben hallottam a mentők szirénáját, majd a fényeit is. Erősen szorítottam a kezüket ugyanis nagyon meg voltam rémülve. Hirtelen két fehérruhás ürge jelent meg és egy hordágyon fekve a kocsiba tettek. Egyedül voltam, majd Maykee ismét ott ült mellettem. A könnyeimtől alig látva nyúltam a keze után. A kórházig tartó út egy igazi örökkévalóságnak tűnt. Az egyik mentős elkezdett alapvizsgálatokat végezni rajtam. Infúziót kötöttek be és valami nyugtatót adott bele, amitől elaludtam szinte percek múlva.

A balesett után hosszú idő telt el. A tettest nem sikerült a rendőrségnek megtalálniuk, de a nyomozás hamar zsákutcába is fulladt. Ugyanis az egyetlen egy szemtanú az Miki volt, aki elfelejtette a rendszámot megnézni, mert ő rögtön hozzám rohant. Elmondása szerint és nem voltam perceken át magamnál. Az említett fiúval sikerült a dolgokat megbeszélnünk és ismét jó barátok lettünk. Nem kevés időt volt velem a kórházban szinte minden délután velem volt. Ahogyan a többiek is. Pedig én mondtam nekik, hogy nem szükséges és nyugodtan menjenek haza. Hiszen a gyógyszerek és a fájdalomcsillapítók hatása miatt elég kába voltam és sokat aludtam is. A lábaim heteken át lebénultak voltak, de a gyógytornának köszönhetően szép lassan el tudtam indulni. Igaz előröl, kellett kezdjem a járás megtanulását. De lelkileg nem volt olyan megterhelő, mert ők velem voltak és támogattak.  Elég sok időt töltöttem a kórházban, így amikor kiengedtek és ismét haza mehettem a lányokhoz akkor nagyon boldog voltam. Igaz a járóképességem javult, de nem az igazi még mindig. Így továbbra is be kell járnom a gyógytornákra. A tolókocsiban ülve vártam a liftre miközben Miki, Boti és Ya Ou mögöttem álltak. Ha jól sejtem, akkor Ya Ou betolt az éppen kinyíló ajtó mögé és Boti megnyomta a földszint gombját. Alig várom, hogy ott legyek már a saját szobámba ahol lecserélhetem a kórház szagú ruháimat. Egyszerűen utálom a kórházak illatát. Mindig felkavarja a gyomromat és rosszul leszek tőle. Mikor kiértünk és a parkolóba a kocsihoz értünk Miki gondolkodás nélkül kapott fel és az autóba ültetett. Boti berakta a tolókocsimat a csomagtartóba és beült előre a volánnál ülő Ya Ou mellé. A fejemet az üléstámlájának döntöttem, miközben Maykee kezét fogtam. Bár abban maradtunk, hogy barátok leszünk, de ezzel egyikünk sem tudott lemondani. Amint megállt az autó a ház előtt én rögtön kikapcsoltam a biztonsági övet. Kénytelen voltam megvárni, amíg hátulról kiszedik a „pótkerekemet” és felvisznek benne a lépcsőn. A lányok azonnal átöleltek amint beértünk. Kiszálltam a kocsiból és a szobám felé lépdeltem. Ugyan olyan volt, mint ahogyan azon a bizonyos estén hagytam. Óvatosan kiszedtem a szekrényből a tiszta ruháimat és elindultam a fürdőbe. Negyed óra alatt sikerült elvégeznem a szükséges tevékenységet majd a nappaliban csatlakoztam a többiekhez. Türelmesen figyeltem a beszélgetés fonalát és Szandi büszkén jelentette be, hogy Szikivel hivatalosan is együtt vannak. Sziki ekkor egy gyengéd csókot nyomott újdonsült barátnője arcára. Aki ettől a tevékenységtől alig észlelhetően elpirult és zavarba jött. Mosolyogtam rajtuk egyet és neki dőltem Maykee mellkasának.

- Fáradt vagy? – kérdezte halkan. Hümmögéssel és fejrázással jeleztem neki, hogy nem.

- Meg kellene ünnepelnünk azt, hogy kiengedtek a kórházból. – tanácsolta Dani, de én azonnal megráztam a fejem, hogy ezt felejtse el, méghozzá sürgősen.

- Ha nem tudnád legutóbb a kórházban rohadtam utána, mert elütöttek. – világosítottam fel.

- Nem úgy értette szerintem, hogy elvigyünk téged egy buliba. Hanem azt, hogy csak itthon megünnepeljük, hogy itt vagy végre közöttünk. – kacsintott Ya Ou. – De ha nem szeretnéd.. – emelte fel a kezeit védekezésképpen.

- De semmi örültség ne legyen. Kaja és érezzük jól magunkat úgy, hogy ne kelljen, sokat mozogjak, mert ahhoz még nincs energiám. – adtam be a derekamat ők pedig tapsolva fogadták a hírt.

- Igen is főnők. – kacsintott Dani vidáman.

Ahogyan tervezték is nem vittek semmit túlzásba. Csak ők voltak itt és senki más. Rendeltek pizzát és néhány tucat sütit. Beraktak valami filmet a tévébe, de nem nagyon tudtam odafigyelni rá. A gondolataim mindig másfelé terelődtek. A csajok a srácok oldalához odabújva élvezték a filmet. Bence karja Vivien dereka körül volt, míg Sziki keze Szandi hátán pihentek. Én pedig Ya Ou és Maykee között ültem egy pokrócba csavarva. Míg ők nevettek a filmen, amiről nekem fogalmam sem volt, hogy mi az, én addig az ellen küzdöttem, hogy elaludjak. Az idő elég későre járt már. A film végén egy ásítást próbáltam elnyomni de Ya Ou észrevette.

- Álmos vagy? Miért nem mész be aludni?  - kérdezte és hátra tűrt egy tincsemet, ami az arcomba lógót.

- Kicsit. – vontam vállam és ismét ásítottam.

- Itt alszotok ti is? – kérdezte Bence Botit és Danit, an meg persze Ya Out. Ők csak bólogattak majd Szandi elő szedett nekik a szekrényből néhány takarót és párnát.

- Alszol bent velem? – kérdeztem bátortalanul Mikit.

- Ha szeretnéd. – mondta és átölelt. Felálltam, de ő a karjaiba kapott és úgy indult meg velem a szobám felé. Amíg én felvettem a pizsamámat addig megkértem menjen ki az ajtó elé. Miután átöltöztem és bebújtam a takaróm alá ő is bejött. Becsukta az ajtót és a farmerjét egyszerűen a földre dobta, pedig ott volt az üres szék is mellette, amire kiteríthette volna. A pólóját is ledobta, majd bemászott mellém. Óvatosan beljebb másztam, hogy elférjen. A fejemet a mellkasára hajtottam ő pedig átölelt.

- Jó éjt Maykee. – suttogtam.

- Jó éjt neked is és jó, hogy végre itt vagy. – mondta és egy puszit adott az arcomra. Sokkal jobb a saját ágyamban aludni, mint a kórházi ágyban. Hétfőtől az iskolába ismét elkezdek járni és ott nagy szükségem lesz a segítségére. Nem kellett sok idő, hogy mély álomba zuhanjak. 

2015. január 9., péntek

7. Fejezet

Sziasztok! :)
Megérkezett az új rész is. Remélem sikerült túl élnetek ez az első hetet nektek is, bár nekem még holnap is kell menjek. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


Azt mondják, hogy a szerelem jót tesz az embereknek. Sokkal vidámabbak és jobb emberek lesznek. Többet foglalkoznak és törődnek egymással. Sok időt töltenek egymással és mindennél jobban szeretik egymást. Lehet, hogy más kapcsolatokban így van. De az enyém közelről sem ilyen. Ilyen csak a filmekben létezik. Ugyanis akibe mondhatni teljesen bele zúgtam, már egy másik lány karjaiban van. Ez az érzés pedig pokolian fáj. Olyan mintha egy üvegpoharat törtek volna szét a mellkasomon és a szilánkok belém fúródtak volna. Elfogadom természetesen azt, hogy barátnője van, de nem szeretnék vele találkozni. Bár az iskolában ez elég nehezen megy. Szerencsére azért a terem két különböző pontján ülünk. A garázs helyett általában a mi lakásunkban lógunk. De néha elég sokat vagyok egyedül, de azért Ya Ou sokat van velem és nem hagyja az orromat lógatni. Sosem voltam ennyire magam alatt egyetlen fiú miatt sem. Na, jó egyszer talán igen. Azt hiszem fél hónapon át sírtam miatta minden este. De akkor még csak részemről amolyan gyerekszerelem volt. De ahogy most visszagondolok a történtekre rá jövők, hogy valóban nem is szerettem annyira. Csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes. Könnyen leszek szerelmes ezt többen is mondták már nekem, de azok csak puszta fellángolások. Ez, amit most érzek ez más… Idegen érzés számomra. De meg kell tőle válnom. Nem érezhetem ezt. Mikivel egyszerű barátok vagyunk… vagyis voltunk, amíg én hülye nem csókoltam meg és nem kezdtem el bőgni az utcán előtte. Túl kell lépnem az érzéseimen és megbeszélni vele a dolgokat. De ahhoz egyelőre semmi erőm sincs. Így hát valószínű még egy ideig kerülgetni fogjuk egymást. Azonban az is előfordulhat, hogy egyszer csak kiszeretek, belőle és csupán egy nagyon jó barátként fogok rá tekinteni. De ez még a jövő titka. Nem lehet előre tudni semmit sem. Mostanában semmi másra sem vágyom, mint hogy otthon feküdjek, a szobámban a négy fal között ahol kizárom a külvilágot. Épp a telefonomat nyomkodtam az ágyamon, amikor kopogtak az ajtómon. Elmotyogtam egy ,,szabadot” majd hirtelen belépet Ya Ou. Gondolkodás nélkül keltem fel és öleltem meg. Egy valamire rá jöttem. Ya Ou ölelése a legjobb. Olyankor szinte minden elfeledtet velem és egyfolytában mosolyt csal az arcomra. Az arcomat a mellkasába fúrtam miközben ő a hátamat simogatta.

- Hogy vagy? – kérdezte, miközben óvatosan az ágyhoz manőverezett velem. Óvatosan leült és magához húzott.

- Szokásos… - húztam el a számat. Nem tetszően rázta meg a fejét. Mostanában pedig már hozzá szokhatott volna a hangulatomhoz.

- Utállak ilyennek látni. Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz és vidám vagy. – mondta miközben idétlenül próbált vigyorogni, hogy nevessem el magam. De nem akart összejönni.

- Ne mondj ilyeneket. Tudod, hogy mostanság nem akar sikerülni az, hogy tényleg szívből mosolyogjak. – hadartam lesütött szemekkel. A két ujjával a szám széleit felfelé ívelte. Ezen a próbálkozásán persze elnevettem magam.

- Látod nem is olyan nehéz nevetni. – mosolygót elégedetten. Megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm, hogy itt vagy és segítesz ebből az állapotból kirángatni. – hálálkodtam neki szívből. Nem tudom, mi lenne velem Ya Ou nélkül. Igaz nem sok időt töltöttünk mi együtt az óta, mióta Miki először vitt minket abba a garázsba, de most miután Maykeeval a kapcsolatunk megromlót az óta bármiben számíthatók a mellettem lévő fiúra. Bármiben segít és elég sok programot talál, ki ahol tényleg jól érzem magam. Még ha kis időre is, de sikerül elfelejtetnie velem Mikit. De persze Ya Oun kívül ott vannak nekem a lányok is. Bár nem mindig hagyom magam sajnáltatni, hiszen nekik is megvan az életük. Viviennek főleg nem hagyom, hogy a hétvégéken velem üljön a kanapén és tévézzen és Milka Oreot egyen velem, hiszen neki ott van a párkapcsolata Bencével. Teljesen oda vannak egymásért és boldogok egymással. Örülök nekik nagyon, hiszen nagyon cukik szerintem. Azonban Szandi barátnőmet sem kell félteni, ugyanis az utóbbi napokban Sziki randizni hívja. Elmondásuk szerint nem tudják eldönteni, hogy bele kezdjenek e. Sziki nagyon kedveli őt, de nem egészen lépett még túl a szakításán. Így egyelőre maradnak a találkozgatásnál és nem akarnak elsietni semmit. Talán jól is teszik. Minek bele bonyolódni egy kapcsolatba, ha ugyan úgy lehet élni, mint abban. Nem tiltja semmi, hogy nem lehetnek így kettesben. Felnőtt emberek vagyunk mind. Bár néha elég gyakoriak a gyerekes pillanatok. Ez ellen viszont semmit sem tehetünk. De ez így van rendjén. Igaz, hogy felnövünk, de belül nem változunk meg. Ugyan olyan eszetlenek és örültek maradunk.

- Van valami programod most? Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem az edzőterembe kicsit gyúrni. – nézett rám reménykedve.

- Benne vagyok. – mosolyogtam rá.

- Remek. Akkor pakold össze a cuccod és menjünk. Kocsival vagyok. – vigyorgott és tapsolni kezdett. Felkaptam egy fila-s táskát és bele tettem egy pink trikót és egy fekete cicanadrágot. Bele dobtam az edzőcipőmet is és egy dezodort. A csuklómra húztam egy hajgumit a telefonom és a fülesem pedig szintén a táskába tettem. Ya Ou kiment a szobából én pedig utána szökdécseltem. A kanapén Vivi és Bence volt összebújva miközben valami vígjátékot néztek.

- Sziasztok! – vigyorogtam rájuk. Meglepődve néztek rám, hiszen mostanában nem láttak ilyennek. De szeretek edzeni járni Ya Ouval. Olyankor szintén kizárom a külvilágot.

- Minek köszönhető ez a jó kedv? – kérdezte érdeklődve drága barátnőm.

- Edzeni megyünk. – mosolyogtam rá miközben bele bújtam a bakancsomba és a kabátomba. A hajamat gyorsan megigazítottam a tükörbe és egy sapkát húztam rá.

- Akkor jó edzést. – mondta Bence és megcsókolta a barátnőjét.

- Nektek pedig jó szórakozást… - nevettem és Ya Ou-t magam után húzva zártam be a lakásajtót. A táskám-betettem a kocsi hátsó ülésére én pedig beültem előre. Körülbelül negyed óra multán már az edzőterem öltözőjében voltunk. Felvettem a ruhámat majd a hajamat egy copfba kötöttem. Először bemelegítéssel kezdtem, aztán a futópadon folytattam. A telefonomon közben elindítottam egy pörgős zenét. Igyekeztem oda figyelni a helyes légzésre, miközben elmerültem a gondolataimban. Néha Ya Ou-t figyeltem, ahogyan éppen a súlyokat emelgette. Pihenésként a konditerem büféjében megittunk egy pohár vizet addig pedig beszélgettünk.

- Este el kéne menni, tekegolyózni. Többieknek is szólnánk. Már régen voltunk bulizni is. Ránk férne. – tervezgette miközben én az ásványvizes flakonom kupakjával voltam elfoglalva. – Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte nevetve és megfogta a kezem.

- Persze. Részemről rendben. Csak Ő ne legyen ott. – motyogtam. Valamiért gondolatban tudom csak a nevét kimondani. Ha rendes beszélgetés közben kellene, akkor valószínű elsírnám magam. Ya Ou mellett viszont nem kell, azon aggódjak, hogy kimondaná, mert tudja milyen érzés számomra. Nem a legjobb ezt ő is észleli rajtam.

- Lehet, nem kellene ezt mondanom, de úgy gondolom beszélnetek, kellene. Ha szeretnéd, akkor én ott leszek a közelben. Így ha bármi hülyeséget követnétek, el én közbe tudnék lépni. Talán elmondhatnád neki, hogy számodra ő többet jelent egy egyszerű barátnál. – mondta én pedig megráztam a fejem.

- Akkor szúrnák el mindent… - motyogtam, majd az ajkamba haraptam.

- Mi van, ha nem? Mi van, ha ő is érezz valamit, de ahhoz fél, hogy bevallja? Tudod a pasiknak van egy olyan furcsa félelműk, hogy mi van, ha a kiszemelt lány visszautasítja őket. – magyarázta elég komoly arcot vágva.

- Ha érezne valamit, akkor nem lenne együtt azzal a lánnyal. – mondtam és a témát itt részemről lezártam. Visszacsavartam a kupakot az üvegre és visszamentem még egy fél órát futni a gépre. Nem tudom Ya Ou hogyan rakta úgy össze a dolgokat, hogy arra következtessen, hogy én bejövök Maykeenal. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy piros hó essen karácsonykor. Teljesen butaságnak tartom. Ismét elindítottam a lejátszási listámat de amikor meghallottam egy ismerős dallamot és az Ő hangját, akkor kis híján le estem a futópadról. Abban viszont igazuk van a többieknek, hogy beszélnem kell vele. Viszont négyszemközt egy nyugodt helyen.


~~~~~~~

Fél kilenc körül ültünk be egy belvárosi klubba. Úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk teke-golyózni, helyette inkább bulizunk és kikapcsolódunk kicsit. A zene már javában szólt és a klub kezdett megtelni velünk egykorú és fiatalabb emberekkel. Egyetlen ismerőst sem láttam. Nem mintha annyi ismerősöm volna itt Budapesten. Vivi és Bence pár ital után táncolni mentek a színpad előtt létrehozott táncparketten. Még néhány ital után én is felkeltem és berángattam magammal Ya Ou-t is táncolni. A neonfények világították meg a kissé sötét helyett. Így néha észrevettem Ya Ou hibátlan és orbit reklámba való mosolyát.

- Jó téged így látni. – kiabálta túl a zenét. Igaz most nagyon jól érzem magam, mert ő és a többiek is itt vannak. De amint egyedül leszek, újra akkor ez megváltozik.
A torkom kicsit kezdett kiszáradni így szóltam Ya Ou-nak, hogy elmegyek a pulthoz inni. Kikértem egy vodkanarancsot és egyből lehúztam. Az ital kissé égette a torkomat, majd egy kéz fonódott körém. Érdeklődve fordultam hátra. Nagy meglepetésemre Dani volt az. Mögötte pedig Boti állt. Mosolyogva köszöntem nekik és mindegyiküket megöleltem és egy-egy arca pusziban részesítettem őket. Egészen rég találkoztam velük. Neki álltunk beszélgetni, majd egy két erősebb rövid italt felhajtottunk. Megkérdeztem tőlük, hogy mi jó történt velük az óta, amióta nem találkoztunk. Róla viszont egy szó sem esett. Nem mertem megkérdezni azt sem, hogy itt van e. Bár van egy olyan sejtésem, hogy ő is itt van a tömegben valahol a barátnőjével.

- Képzeld mindjárt énekelni fogunk egyet odafent. – intett a színpad felé Boti büszkén.

- Azt szeretnénk, hogy ha már itt vagy akkor gyere oda első sorba. – fűzte hozzá Dani. A számat elhúzva gondolkodtam. Nem nagyon szeretnék most Maykee közelébe kerülni. Főleg hogy most valamennyi mennyiségű alkohol után igen őszinte hangulatom van. A végén még tényleg elmondom neki, hogy mit érzek iránta. A srácok meg sem várták a válaszomat a tömegen át húztak oda az embertömeg legszélére a színpad elé. Mielőtt bármit mondhattam volna ők eltűntek és nemsokára már a színpadon daloltak. Mikor megláttam Maykeet szinte a sírás kerülgetett. A Te se vagy más című dalukat adták elő. Próbáltam elmenekülni, de nagy meglepetés ért amikor megláttam magam mellett Ákost és ő végig ott tartott. Van egy sejtésem, hogy ez az egész este ki lett tervelve. Ez alatt pedig nem csak Botit és Danit értem. Miki szinte az egész dalt csak nekem énekelte. A dal végén azonban hátra siettem a mosdók előtti folyosókra. Nem kellett sok idő, hogy Maykee utánam jöjjön. Lerogytam a fal mellett és nem néztem rá.

- Mi bajod van? – kérdezte maga elé nézve.

- Nekem mi bajom van? Te rohantál el akkor este úgy és nem reagáltál semmire. Te nem voltál képes visszahívni, amikor kerestelek. Mintha eltűntél volna. De sejtem, hogy a barátnőddel voltál. – mondtam kissé gúnyosan az utolsó előtti szót.

- Szóval innen fúj a szél… Valaki itt féltékeny. – nevetett. A szemeimet forgattam csak rajta. Nem fogom neki beismerni úgysem az érzéseimet.

- Valakinek meg irtóra nagy humora van. – mondtam és a körmeimet piszkáltam.

- Amúgy meg nem a barátnőm. De ha az is lenne, akkor neked, mint barátnak el kellene őt fogadnod és tiszteletben tartanom a döntéseimet. – hadarta. A pumpa pedig kezdett felmenni bennem.

- Tudod, mit azzal jársz, akivel csak akarsz. Nem érdekelsz. Remélem minél előbb kiszeretek belőled. Na, szia. – kiabáltam és felkeltem a földről és elindultam a női mosdó felé, ugyanis éreztem, hogy a könnyeim kiszökni vágynak. Beléptem az ajtón és a tükör előtt tettem rendbe magam. Az ajtó hirtelen kivágódott és Miki lépett be. – Te meg mit akarsz itt? Ez a női mosdó nem látod? – kérdeztem kicsit flegmán. Nem foglalkoztam vele elindultam vissza ki a tömegbe de ő vissza rántott.


- Jól hallottam, hogy azt mondod, hogy szeretsz? – kérdezte kissé félve. Bele haraptam az ajkamba és lehunytam a szemem. Ezzel pedig beismertem előtte és már tudja. Nem gondoltam, hogy hangosan is kimondtam neki, de ezek szerint igen. Hirtelen megéreztem a karjait magam körül és az ajkait az enyémeken. Nem tudom mi lehetett annak az oka, de visszacsókoltam. Talán hibát követek el, de nem tudok tovább nélküle lenni egy napot. Szükségem van rá, mert ő a legjobb barátom.