2. Fejezet

- Azonnal kelj fel, mert különben már a legelső nap elkéssünk az suliból! – kiabálta Vivi, miközben egy párnával püfölt.

 Riadtan pattantak ki a szemeim és sietősen rohantam a szekrényemhez. Szerencsémre mindent kipakoltam és egy egész hetem volt arra, hogy megtanuljam, mi hol van pontosan. A szekrényajtómat régi és új közös fotókkal díszítettem fel, így mint mindig most is mosoly szaladt az arcomra. Gyorsan felvettem egy fehér trikót és arra pedig egy lila kockás inget húztam. Gyorsan bele bújtam egy kissé szaggatott farmerba és egy fehér converse tornacipőbe. A konyhában már a többiek sürögtek forogtak. Vivien már útra készen állt, míg Szandi az asztalnál ülve aludt szinte.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva és felkaptam az asztalról egy almát és a táskámba raktam.

- Neked is. – motyogta vissza, miközben a szemeit dörzsölgette.

- Indulnunk kéne már. – tette csípőre a kezeit Vivi.

- Jó –jó. – dörmögtük kánonban Szandi. Így hát drága Vivi barátnőm nagy örömére perceken belül már az utcán baktattunk a főiskola felé tartva. Oda felé megálltunk venni egy tejeskávét és egy sütit hiszen a reggelire nem maradt időnk. Sietős tempóban folytattuk az utat és az utolsó öt percbe sikerült oda érnünk.

- Na és most merre? – kérdezte Szandi, miközben jobbra - balra nézett. Akár csak én. Rengetegen mentek el mellettünk és én csak arra lettem figyelmes, hogy egy erős fájdalom hasít a térdeimben és a padlón vagyok. Már épp nyitottam volna a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki ezt tette velem, mikor hirtelen a szemeim kikerekedtek a döbbenettől.

- Kérlek, ne haragudj. Hadd segítsek. – nyújtott felém kezet. A lányok a mosolyukat visszafojtva szemlélték a jelenetet. – Bátori Miklós vagyok, de jobban szeretem, ha csak Maykee-nak szólítanak. – mondta, de közbe vágtam.

- Tudom. Pár éve teljesen oda voltam érted akár csak ők. – mutattam nevetve a hátam mögött álló barátnőimre.

- Ez aranyos. Rajongók voltatok? – kérdezte mosolyogva, miközben kicsit elpirult.

- Igen. Ő itt Alexandra és Vivien. Én pedig Fanni vagyok. – mondtam, majd Miki se szó se beszéd nélkül átölelt engem és a lányokat is.

- Amúgy szép neved van. – kacsintott rám, majd indulni készült.

- Miki nem tudnád véletlenül, hogy merre van ez a terem? – kérdezte Vivi. Maykee elvette a papírt és alaposan tanulmányozni kezdte.

- Pont oda megyek. Gyertek velem. – mondta azzal a cuki csibészes mosolyával. Pont abba szerettem bele évekkel ezelőtt. Gondolkodás nélkül kezdtem el utána sétálni. A hatalmas elő adó teremben megálltam, hogy helyet keressek hármunknak. Maykee ekkor a terem másik feléből integetett nekünk, hogy menjünk oda. Így hát mellé ültem. Szerintem álmodom ezt az egészet, hiszen ilyen nincs, hogy egy fő sulira járjunk méghozzá közös órára, ahol mellettem ül. Pár perc múlva bejött a tanár és elkezdte leadni az anyagot. Szorgalmasan írtam a táblán lévő dolgokat.

- Este nem akartok eljönni pár barátunk zene próbájára? – kérdezte halkan Maykee. Ha a fejemet felé fordítottam volna, akkor az arcunk simán összeért volna. – Ha érdekel titeket, akkor írd be a számod és elküldőm a címet neked. – kacsintott. Bólintottam egyet mire ő a telefonját a kezembe nyomta. Bepötyögtem a számom és a nevem, majd visszaadtam neki és tovább figyeltem az előadásra. Néha – néha összenéztünk és elmosolyogtuk magunkat. Vajon milyen barátja zenepróbájára akar minket meghívni? Fogalmam sincs, de alig várom már. Szerintem a csajok is örülni fognak neki. Az előadás végén kinyújtóztattam az elgémberedett ujjaimat és lábaimat. – Akkor majd este. Addig is, sziasztok! – köszönt el majd elment. A lányok értetlenül meredtek rám.

- Miről maradtunk le? – kérdezte felvont szemöldökkel Vivi.

- Este elmegyünk egyik barátjának a próbájukra. Ti is jöttök amúgy. – kacsintottam rájuk.

- Szóval találkoztok megint… – dörmögte vigyorogva Szandi. Bele se merek gondolni abba, hogy vajon mire gondol. Meg sem kellett szólalnom mindhárman röhögni kezdtünk.

A további órák után kicsit fáradtan értünk vissza az albérletünkbe. Az én napom arról szólt, hogy felkerestem a régi ask.fm oldalam ahol a régi kérdéseimre olvastam el a választ Maykee részéről. Némelyiken nevetni kezdtem. A legviccesebb mikor megkértem évekkel ezelőtt Miki kezét és ő igent mondott. Valahogy arra lettem figyelmes, hogy idő közben szépen elaludtam és a telefonom csengése keltett fel. Kicsit kábán húztam végig a zöld vonalat.

Miki hangja jött a másik feléről a vonalnak. A telefonom rögtön ki is esett a kezemből. Miki lediktálta a címet én pedig gyorsan felírtam, majd a lányokat össze szedve indultunk el a próba helyszínére. Mikor beléptünk a garázsba és megpillantottuk Maykee barátjait azonnal ledöbbentünk.