- Azonnal kelj fel, mert különben már a legelső nap
elkéssünk az suliból! – kiabálta Vivi, miközben egy párnával püfölt.
Riadtan pattantak ki
a szemeim és sietősen rohantam a szekrényemhez. Szerencsémre mindent kipakoltam
és egy egész hetem volt arra, hogy megtanuljam, mi hol van pontosan. A szekrényajtómat
régi és új közös fotókkal díszítettem fel, így mint mindig most is mosoly
szaladt az arcomra. Gyorsan felvettem egy fehér trikót és arra pedig egy lila
kockás inget húztam. Gyorsan bele bújtam egy kissé szaggatott farmerba és egy
fehér converse tornacipőbe. A konyhában már a többiek sürögtek forogtak. Vivien
már útra készen állt, míg Szandi az asztalnál ülve aludt szinte.
- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva és felkaptam az
asztalról egy almát és a táskámba raktam.
- Neked is. – motyogta vissza, miközben a szemeit
dörzsölgette.
- Indulnunk kéne már. – tette csípőre a kezeit Vivi.
- Jó –jó. – dörmögtük kánonban Szandi. Így hát drága Vivi
barátnőm nagy örömére perceken belül már az utcán baktattunk a főiskola felé
tartva. Oda felé megálltunk venni egy tejeskávét és egy sütit hiszen a
reggelire nem maradt időnk. Sietős tempóban folytattuk az utat és az utolsó öt
percbe sikerült oda érnünk.
- Na és most merre? – kérdezte Szandi, miközben jobbra -
balra nézett. Akár csak én. Rengetegen mentek el mellettünk és én csak arra
lettem figyelmes, hogy egy erős fájdalom hasít a térdeimben és a padlón vagyok.
Már épp nyitottam volna a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki
ezt tette velem, mikor hirtelen a szemeim kikerekedtek a döbbenettől.
- Kérlek, ne haragudj. Hadd segítsek. – nyújtott felém kezet.
A lányok a mosolyukat visszafojtva szemlélték a jelenetet. – Bátori Miklós
vagyok, de jobban szeretem, ha csak Maykee-nak szólítanak. – mondta, de közbe
vágtam.
- Tudom. Pár éve teljesen oda voltam érted akár csak ők. – mutattam
nevetve a hátam mögött álló barátnőimre.
- Ez aranyos. Rajongók voltatok? – kérdezte mosolyogva,
miközben kicsit elpirult.
- Igen. Ő itt Alexandra és Vivien. Én pedig Fanni vagyok. –
mondtam, majd Miki se szó se beszéd nélkül átölelt engem és a lányokat is.
- Amúgy szép neved van. – kacsintott rám, majd indulni
készült.
- Miki nem tudnád véletlenül, hogy merre van ez a terem? –
kérdezte Vivi. Maykee elvette a papírt és alaposan tanulmányozni kezdte.
- Pont oda megyek. Gyertek velem. – mondta azzal a cuki csibészes
mosolyával. Pont abba szerettem bele évekkel ezelőtt. Gondolkodás nélkül
kezdtem el utána sétálni. A hatalmas elő adó teremben megálltam, hogy helyet
keressek hármunknak. Maykee ekkor a terem másik feléből integetett nekünk, hogy
menjünk oda. Így hát mellé ültem. Szerintem álmodom ezt az egészet, hiszen ilyen
nincs, hogy egy fő sulira járjunk méghozzá közös órára, ahol mellettem ül. Pár
perc múlva bejött a tanár és elkezdte leadni az anyagot. Szorgalmasan írtam a
táblán lévő dolgokat.
- Este nem akartok eljönni pár barátunk zene próbájára? –
kérdezte halkan Maykee. Ha a fejemet felé fordítottam volna, akkor az arcunk
simán összeért volna. – Ha érdekel titeket, akkor írd be a számod és elküldőm a
címet neked. – kacsintott. Bólintottam egyet mire ő a telefonját a kezembe
nyomta. Bepötyögtem a számom és a nevem, majd visszaadtam neki és tovább
figyeltem az előadásra. Néha – néha összenéztünk és elmosolyogtuk magunkat.
Vajon milyen barátja zenepróbájára akar minket meghívni? Fogalmam sincs, de
alig várom már. Szerintem a csajok is örülni fognak neki. Az előadás végén kinyújtóztattam
az elgémberedett ujjaimat és lábaimat. – Akkor majd este. Addig is, sziasztok! –
köszönt el majd elment. A lányok értetlenül meredtek rám.
- Miről maradtunk le? – kérdezte felvont szemöldökkel Vivi.
- Este elmegyünk egyik barátjának a próbájukra. Ti is jöttök
amúgy. – kacsintottam rájuk.
- Szóval találkoztok megint… – dörmögte vigyorogva Szandi.
Bele se merek gondolni abba, hogy vajon mire gondol. Meg sem kellett szólalnom
mindhárman röhögni kezdtünk.
A további órák után kicsit fáradtan értünk vissza az
albérletünkbe. Az én napom arról szólt, hogy felkerestem a régi ask.fm oldalam
ahol a régi kérdéseimre olvastam el a választ Maykee részéről. Némelyiken
nevetni kezdtem. A legviccesebb mikor megkértem évekkel ezelőtt Miki kezét és ő
igent mondott. Valahogy arra lettem figyelmes, hogy idő közben szépen elaludtam
és a telefonom csengése keltett fel. Kicsit kábán húztam végig a zöld vonalat.
Miki hangja jött a másik feléről a vonalnak. A telefonom
rögtön ki is esett a kezemből. Miki lediktálta a címet én pedig gyorsan
felírtam, majd a lányokat össze szedve indultunk el a próba helyszínére. Mikor
beléptünk a garázsba és megpillantottuk Maykee barátjait azonnal ledöbbentünk.