Sziasztok :)
Köszönöm a több, mint 100 oldalmegtekintést.
Remélem tetszeni fog a rész, igyekeztem hosszabbra megírni mint az előzőket.
Ha tetszik a blog akkor arra szeretnélek megkérni titeket, hogy kicsit véleményezzétek a dolgokat, hogy érdemes-e folytatnom.
Jó olvasást
Puszi
Fanni
Kicsit sem kell mondanom, hogy mikor beléptünk a garázsba és
megpillantottam Szikit, Bencét és Ya Ou-t életnagyságban mennyire meglepődtem. Nem mellesleg még
Boti és Dani is a kanapén ült és valami chips félét rágcsáltak. Ya Ou a
gitárján játszott, míg Bence a telefonját nyomkodta, Sziki pedig érdeklődve
figyelt minket. Pillangók ezreit éreztem a gyomromban csapkodni. A lányok arcán
is a meglepettséget lehetet leolvasni. A sajátomról inkább nem beszélnék. El
sem hiszem, hogy ez itt a valóság és nem csak álmodom. Ez egy napra már kicsit
sok volt. Először Miki aztán most a ByTheWay életnagyságban. Hatalmas
rajongójuknak mondhattam magam a 16-17 éves fejemmel és még a mai napig
szeretem őket. De mára már nem az a bugyiba pisilő típus vagyok, ha meglátom
őket. El sem merem képzelni, hogy mi lett volna most akkor, ha ez, akkor
történik meg.
- Lányok hát eljöttetek! – tárta szét a karjait Miki, majd
mindhármunkat megöletgetett. Meglepődve figyeltük ezt a cselekedetét, de azért
jól esett a közvetlensége. A finom illata azonnal elbódította az elmémet.
- Te hívtál minket. – motyogtam zavartan, ugyanis nem tudtam
felfogni, hogy azok a srácok itt állnak velem szemben, akiknek a mellettem
ácsorgó lányokat köszönhetem.
- És milyen jól tettem. – nevetett jóízűen. – Srácok hadd
mutassam be nektek az új barátaimat. Az egyetemen találkoztam ma velük. Ők itt
Vivien, Alexandra és Fanni. – mutogatott végig rajtunk miközben magyarázta. –
Ezek a jóképű fiatalemberek pedig Dani, Boti, Sziki, Ya Ou és Bence. – mutatta
be őket pedig tudjuk, hogy ők kicsodák.
- Örülők, hogy megismerhetünk titeket. – lépett előrébb
Sziki és átölelte Vivit, majd Szandit is.
Drága barátnőm ekkor az ájulás határán volt látszott rajta. Ügyetlenkedve
és fülig pirulva vissza ölelte egykori szerelmét. Van egy tippem, hogy még
mindig nagyon tetszik neki Sziki. Ha pedig most nem tartaná a karjaiban, akkor
a barátnőm már a padlón feküdne. Miután Sziki engem is átölelt, úgy jöttek
sorba a többiek. Vivi vigyorogva ölelte át Bencét, amikor ő szintén magához
húzta a lányt.
- Képzeljétek ők rajongók voltak. – húzogatta a szemöldökét
Miki vigyorogva.
- Nahát hiszen ez nagyszerű. Hétvégén lesz egy koncertünk.
Nem szeretnétek velünk jönni? – kérdezte izgatottan Ya Ou. Mi hárman pedig
összenéztünk mosolyogva és boldogan feleltük.
- Köszönjük a meghívást. – mondtuk egyszerre.
- Ez remek. – csapta össze a tenyereit Ya Ou majd a színpad
féle emelvényre lépett a mikrofonja mögé. – Srácok kezdeni kéne.. – integetett a
bandatársainak, de ők nem foglalkoztak vele különös képen. Daninak köszönhetően
mivel a srácokat az emelvényhez tolta elkezdődhetett a próba. Én a kanapén
befészkeltem magam Boti mellé, míg Maykee a másik oldalamra ült le. Jobban szemügyre vettem a garázst és elég
takaros kis helynek tituláltam. A falakon reflektorok lógtak, amik a színpadod
világították meg, míg a falakon közös képek virítottak A lányok is leültek a
kanapéra és a srácok pedig neki láttak a próbának. A zene elindult ők pedig
teljesen elvarázsoltak ismét. Mind ahányszor csak a hangjukat hallom, most is
kizártam a külvilágot, mint ahogyan azt is, hogy az MDC-vel ülök egy kanapén.
Csak rájuk figyeltem és a zenéjüket. A zene kezdő dallamai elő idézték azt a
bizonyos nyári időszakot, amikor a videó klip is kijött. Ya Ou pedig énekelni
kezdett.
- Függöny fel, búcsúzz, el Végleg a tegnaptól Ébredj fel, ez édenkert Fényekre nyiss ajtót… - dalolta, mi pedig csendben mosollyal az arcunkon
figyeltük. Közben neki álltak a színpadon bohóckodni is. Így is a rajongók
tudták már akkor is, hogy ők a sztársággal nem szálltak el, hanem ugyan olyanok
maradtak és nem csak a kamerák előtt. A koncerteken is amelyeken részt vettem tisztára
közvetlenek voltak. Nem csak pont velem, hanem átlagban mindenkivel. A
szeretetet pedig most is éreztem a hangjukból és a kisugárzásukból, akár csak
mikor a koncerteken voltam. Szeretettel végzik a mái napig is a munkájukat. A
rajongóik pedig a mai napig ott vannak velük és velük együtt nőnek fel. A
refréneknél ülve tapsoltunk és énekeltünk velük most is. Bár a csapat már évek
óta viszi, a pálmát a fellépéseikkel még mindig vannak olyan rosszindulatú
emberek, akik féltékenyek rájuk és egyfolytában pletykálnak róluk minden féle
rosszat. Egyszerűen nem értem az olyanokat, akik nem kedvelik őket. Hiszen ő
tisztaszívűek és önzetlenek. Foglalkoznak a rajongókkal és szeretetet adnak.
Miután a bandából azon a bizonyos nyári napon a negyedik tag kilépet, jó magam
is megijedtem, hogy vajon most mi lesz. Elfogadtam Olivér döntését és megfogadtam
magamban, hogy ettől függetlenül még jobban fogom szeretni a srácokat. Hiszen
ők azzal a döntéssel, hogy hárman folytatták ezt az egészet a rajongók hősei
lettek. Miután ezt a dalt befejezték még jó párat elénekeltek és az idő is
elszaladt. Kicsit a mai nap el is fáradtam. Miki látta rajtam, hogy kezdek
álmosodni és felajánlotta, hogy haza visz minket. Elköszöntünk mindenkitől
egy-egy öleléssel.
- Bence nem akarlak
megbántani, de elengednél? – kérdezte nevetve Vivi, ugyanis Bence az ölelést
kicsit hosszasra húzta.
- Persze. Akkor hát, szia. Vagyis sziasztok. Majd hétvégén
találkozunk. – krákogta zavartan. Még egyszer búcsút intetünk majd beültünk
Maykee autójába. Elfoglaltam az anyósülést, így a lányok kénytelenek voltak
ketten hátra ülni. Bekötöttem a biztonsági övet és vártam, hogy haza érjünk.
Tízen-öt perc múlva már a lakás előtt ültünk a járműben.
- Köszönünk mindent. – mosolyogtam rá és kiszállni készültem
az autóból.
- Nagyon szívesen. Legyen további szép estétek. Holnap az
egyetemen találkozunk. – kacsintott. Bólintottam majd megvárta, amíg kiszállunk
és elhajtott a sötét éjszakába. Fáradtan baktattunk fel a lépcsőn és amint a
lakásunkba értünk, fáradtan dőltem be az ágyamba. Másra sem vágytam csak, hogy gyorsan
lezuhanyozzak és bebújjak az ágyba és aludjak. Így hát így is tettem. Úgy látom
az egyetemet elég jól választottam ki. A mai nap történtekkel foglalkoztam a
gondolataimba, majd mély álomba merültem.
A hét további része eseménytelenül zajlott. Azzal kivéve,
hogy Miki minden nap foglalt nekünk helyet a közös óráinkon. A sulin kívül is
sokat találkoztunk és elég jól összebarátkoztunk. Igazán megkedveltem, mint
embert. Akár csak Danit és Botit. Velük is sikerült barátságot kialakítani. Pénteken
suli után a lányokkal csajos napot tartottunk. A West end-ben vásárolgattunk,
majd kitaláltuk, hogy megnézzünk egy filmet immáron már otthon és rendelünk
pizzát. Késő estig fent voltunk és ismét fáradtan estem be az ágyamba. A
telefonom csengésére ébredtem fel úgy fél egy körül.
- Igen? – szóltam bele álmosan. Rólam tudni illik, hogy az
alvás az számomra szent. Amikor csak tehetem, hétvégeken alszok.
- Szikiék az előbb hívtak, hogy szóljak rátok, hogy egy óra
múlva ott lesznek a lakásotok előtt. – hallottam Miki vidám nevetését. Nyílván
feltűnt neki a kómás rekedtes hangom.
- Rendben. – krákogtam majd bontottam a vonalat.
Kimásztam az ágyból nagy nehezen és a nappali és a konyha
felé indultam. Vivi a konyhában mesterkedett valami ebéd félével, Szandi pedig
a kanapén volt szét terülve, miközben valami szappanoperát nézett. Furcsán
néztem a képernyőre. Én sosem tudtam az ilyeneket megnézni. Valahogyan mindig
csak elalszok rajtuk.
- Te tényleg ezt nézed? – böktem a tévé felé elég furcsa
arcot vágva.
- Nem akarok felkelni a távirányítóért. – sóhajtott
drámaian.
- Értem… Miki most telefonált, hogy egy óra múlva Szikiék
itt lesznek értünk, ha tényleg akarunk menni a koncertre. – mondtam miközben a
körmömet piszkáltam.
- Akkor talán neki kellene állni, készülődni. Nem pedig ezt
a badarságot nézni. – felelte és kinyomta a tévét. Igaza van. Még rendbe kell,
magam elégé tegyem, mert a hajam helyén egy igazi szénabála található. Beszökdécseltem
a szobámba és a szekrényből kivettem egy amerikai zászlós trikót és egy farmer
sortot. A hajamat egy kontyba kötöttem a fejem tetejére. A szemeimet pedig
kihúztam szemceruzával. Bele bújtam a piros tornacipőmbe és én útra készen is
álltam. Még hogy rám sokat kell várni. Ugyan már. Mire ismét kimentem a
nappaliba addigra már a lányok is készenlétben álltak. Nem kellett sok, a
srácok is megérkeztek. Kiszálltak a kocsiból, hogy üdvözöljenek minket. Átöleltek,
majd beszálltunk a kisbuszba. Épp másztam volna be hátra Ya Ou mellé amikor
arra lettem figyelmes, hogy Szandi az autó mellett van elterülve. Riadtan
másztam vissza ki, hogy felsegítsem, de Sziki beelőzött.
- Kérlek, ne haragudj. – hadarta rémülten Sziki és
felsegítette barátnőmet.
- Mi történt? – dugta ki a fejét hátulról Bence.
- Véletlenül Sziki leütötte Szandit a kocsi ajtóval. –
kuncogott Ya Ou, mire én vállon csaptam és csúnyán néztem rá.
- Jól vagy? – kérdezte Sziki aggódva.
- Persze. Azt hiszem. – motyogta Szandi és a fájó részhez
tette a kezét. Sziki ekkor elvette onnan barátnőm kezét és egy puszit adott rá.
Szandin látszott, hogy az ájulás kerülgeti, így Sziki gyorsan beültette az
autóba. Persze nem az ütéstől jött ez rá kedves barátnőmre, hanem aki az ütést
okozta. Miután elindultunk a hangulat ismét vidám lett. Nevettünk mindenen és
énekeltünk. A srácok csak bemelegítettek mi pedig csatlakoztunk hozzájuk,
miután arra kértek. Másfél óra múlva megláttam a Harkány felíratott a táblán és
izgatott lettem. A családommal minden évben ott nyaraltunk egészen kicsi
korunktól kezdve. A koncert a strand színpadán volt. Míg a srácok felpakolták a
dolgokat, addig mi elmentünk ebédet venni. Mire a koncert kezdődőt addigra
pedig már a színpad mellett álltunk mi is. Akár csak a többi rajongó. A srácok
fergeteges koncertet adtak, mint mindig. Sosem fogom elfelejteni ezt a koncertjüket
sem. Büszke vagyok rájuk, hogy ennyi mindent elértek már együtt. Jó pár közös
fotó és autogram kiosztása után elindultunk ismét hazafelé. Boldogan mutogatták
az ajándékokat, hogy miket kaptak a rajongóktól. Mosollyal az arcomon figyeltem
az ablakból nyíló kinti tájat, majd a szemeim elnehezedtek és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése