Nagyon röstellem magam amiért csak most hozom az új részt, de ugye pénteken szalagtűzőn kellett legyek péntek késő estig, szombaton pedig családi eseményen vettem részt és vasárnap pedig pihentem és tanultam az iskolára. Remélem tetszeni fog a rész és arra szeretnélek titeket kérni, hogy hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni
Mosollyal az arcomon ébredtem fel reggel. A derekamon egy
kéz pihent a gazdája pedig mélyen szuszogott még. Óvatosan megfordultam, hogy
kimásszak az ágyból, de a derekamon lévő kéz visszahúzott maga mellé. Miki
kómás tekintettel nézett pár pillanatig, majd az arcára szökött a vidám
ellenállhatatlan vigyora. Úgy éreztem, hogy közben megállt körülöttünk az idő
és egy külön kis szappangömbben lebegünk.
- Jó reggelt. – mosolygót rám.
- Neked is. – mosolyogtam vissza és a párnára támaszkodva
feküdtem le mellé.
- Hogy aludtál? – kérdezte és a hajammal kezdett el
babrálni.
- Csodásan az új alvótársammal. – nevettem, ami belőle is
egy nevetést váltott ki. Bele túrtam a hajába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ezt miért is kaptam? – kérdezte vigyorogva. Én csak vállat
vontam ő pedig óvatosan lehúzott és szinte rám feküdve csókolt meg eleinte
bátortalanul, majd miután biztosra ment, hogy komolyan gondoltam a tegnapot és
nem fogom felpofozni, amiért lemert kapni, már magabiztosabban csókolt. A kezei
felfedezőútra indultak volna, ha nem riadok meg mikor a pólóm alá kalandozott.
Ám hirtelen megrezdültem és véletlenül megharaptam a tökéletes ajkait.
- Ne haragudj. – szabadkoztam. – Nem akarok semmit sem
elsietni. – motyogtam és végig simítottam a puha arcán.
- Semmi baj… megértem. Kicsit elvesztettem az önuralmam egy
pár pillanatra. – magyarázta. A mutatóujjával maga felé fordította az arcomat
és gyengéd puszit nyomott az arcomra.
- Miki drágám nem azért, hogy ünneprontó legyek, de
lemásznál rólam, mert kissé nehéz vagy… - nevettem el magam, mire ő rögtön
legurult rólam csak véletlenül a földre esett. Belőlem ez pedig egy nagy
nevetést hozott ki. Az a döbbentség, ami az arcára ült ki egyszerűen
megnevetetett. A könnyem már majd ki csordult mire észrevette a jókedvűségemet.
- Szóval te ezt viccesnek találod? – kérdezte és felvonta a
szemöldökét.
- El sem tudod képzelni, milyen mókás látványt nyújtasz. Úgy
ülsz ott, mint egy óriási bébi. – nyögtem ki nevetés közben.
- Úgy gondolod? – kérdezte incselkedve és felmászott vissza
az ágyra és egyenesen a csípőmre ült és eszeveszetten kezdett el csiklandozni. Ha
eddig panaszkodtam, hogy fáj a hasam a nevetéstől akkor most azt visszavonnám.
A könnyeim szabályosan folytak le az arcomon a nevetésemtől. Hiába próbáltam
lelökni magamról nem ment.
- Könyörgőm hagyd abba. – visítottam, de őt nem nagyon
hatotta meg. – Maykee elég lesz! – kuncogtam mire ő hirtelen abba hagyta a
kínzásomat és helyette az ajkaimat vette célba. Gyengéden csókolt és óvatosan
oldalra dőlt, de közben a csókunkat nem szakította meg. Az egyik kezét a
derekamra helyezte, míg a másikkal a hátamat cirógatta. A szívem pedig egész
idő alatt hevesen vert. A gyomromban pillangók szárnyainak csapásait éreztem.
Az ujjaim bele - bele túrtak a még szanaszét meredező hajába. Ekkor mindig egy
apró nyögés szökött ki az ajkai közül, belőlem pedig egy mosolyt váltott ki. Miután
levegőhiánya miatt szétváltunk egymástól a fejemet Miki mellkasára hajtottam és
a karjai közé bújtam. Magunkra húzta a takarót és csak élveztük egymás
társaságát. A mai napra nem terveztem semmi fontos és különös dolgot. Nekem
mindegy mit csinálok, amíg ő itt lesz velem. A csajok fogalmam sincs, hogy
mikor érnek haza, de van egy olyan sejtésem, hogy még jó ideig nem. A hasam
korgása azonban mindent elrontott.
- Együnk valamit. – jelentette ki Miki, miközben óvatosan
felült. Követtem a példáját és a konyhába kézen fogva caplatunk ki. A pult
előtt átölelt és megcsókolt majd az említett tárgyra ültetett. – Most pedig
összedobok neked egy csodás Miki bácsi féle reggelit. – bökte meg az orromat,
majd a popóját arrébb riszálva kezdett el kipakolni a hűtőből. Érdeklődve
figyeltem a cselekedetét. Tojásrántottát készített majd elkezdte az uborkát és
a paradicsomot apró kockákra vagdosni. Miután ezzel is végzett kivett pár
banánt a hűtőből és shake-et készített. Míg ő az utolsó simításokat végezte a
specialitásain addig én elő vettem két tányért és villát és az asztalra
helyeztem. – Madame a reggelije tálalva. – hajolt meg és megcsókolta a kezemet.
Elnevettem rajta magam, majd mély levegőt véve komoly arcot vágva leültem.
Csendben kezdtünk el enni. Mit ne mondjak Maykee isteni szakács… Legalábbis a
rántottája isteni. Ő gyorsan betolta az ő adagját, míg én szép lassan az ízeket
kiélvezve falatoztam. Arra lettem figyelmes, hogy ő vigyorogva engem bámul.
Zavarodottan vontam össze a szemöldököm.
- Most meg mi van? – kérdeztem és letettem a villám.
- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám.
- Biztosan szép látvány lehet a hajam helyén lévő
szalmaboglya. – mondtam és bekaptam egy paradicsomkockát.
- Nem hiszel nekem? – kérdezte elképedve. A fejemet nevetve
ráztam meg, a hajam pedig követte a mozdulatot. – Na, megállj! – kiabálta és
felkelt és felém közelített. Felkapott a székről és a nappaliban lévő kanapéhoz
cipelt. Ledobott és ismét csiklandozni
kezdett.
- Ez nem jó ötlet. – nevettem ismét. Miki jó ideig még
kínzott majd ismét úgy fejeződött be a dolog, mint odabent. Fölém támaszkodva
tapadtak össze ajkaink és az ajtó csukódására eszméltünk fel.
- Bocsi a zavarásért gyerekek. – tette fel a kezeit maga elé
Bence. Vivien vigyorogva nézett ránk, majd a szobája felé rohant. – Úgy látom,
elvagytok ti is. – nevetett, miközben elég furcsa hangsúllyal beszélt.
- Ezt elég jól látod barátom. – kacsintott rá Maykee. Normálisan
elhelyezkedtünk a kanapén, hogyha le akar valamelyikük ülni akkor helyet
foglalhasson.
- Fanni jöttök ti is a strandra? Szandiékat is felhívtam és
nemsokára ők is itt lesznek, ahogyan Ya Ou is. – kérdezte Vivi amikor
előbukkant a szobájából. Rá néztem a mellettem ülő fiúra, de ő csak vállat vont
és megfogta a kezemet.
- Persze, ki nem hagynánk. – mosolyogtam rá. – Akkor viszont
össze kéne szednem magam. – motyogtam és beszáguldottam a szobámba. Kifésültem
a hajam és egy kontyba kötöttem. Kivételesen most nem válogattam a holmim
között, hanem egy egyszerű egybe ruhát kaptam magamra. Kicsivel később
megérkezett Szandi és Sziki is, majd utánuk Ya Ou, Boti és Dani akik tiszta
ruhát hoztak Miki drágám számára. Másfél óra múlva más azon kaptam magam, hogy
a strandon fekszek az egyik árnyékos fa alatt.
- Nem jöttök már fürdeni? – kérdezte türelmetlenül Ya Ou.
Boti épp az egyik felfújatós labdával szórakozott. Bence dárga Vivi barátnőm
hátát kenegette be naptejjel, míg Sziki-Szandi páros majdnem felfalták egymást.
- Hadd segítsek neked te. – vette el Dani a labdát, amire
Boti durcásan összefonta a karjait maga előtt. Elmosolyogtam magam rajtuk majd
Benny úr, csipkelődő megjegyzéseire figyeltem.
- Sziki ezt kérlek ne itt. Menjetek szobára, ha nem bírtok
uralkodni magatokon. – vigyorgott, majd ennek az eredménye az volt, hogy Szandi
hozzá vágott egy törülközőt.
- Ezt megérdemelted édes. – csókolta meg barátját Vivi, majd
feltűzte a hosszú fekete haját és leült a helyére.
- Engem bezzeg nem kensz be? Le is éghetnék felőled asszony?
– kérdezte hitetlenkedve Bence.
- Vavra vegyél vissza és ne legyél szemtelen. – fenyegette a
barátját drága barátosném.
Kis idő múlva már mind a vízben voltunk. Szerencsére nem
nagyon ismerték fel a srácokat. Pedig néhány tini lány bátortalanul mosolygott
rájuk, de egyikük se vette a bátorságot, hogy ide ússzanak. A fiúkban ismét sem
kellett csalódnom. Amilyen zizik tudnak lenni a szárazföldön összezárva, hát a
vízben még rosszabbak. Egész végig hülyéskedtek és egymást nyomkodták le a víz
alá a mélybe. Mi a lányokkal a medence szélén élveztük a Nap barnító erejét.
Nem mondtuk el egyiküknek sem Mikivel azt, hogy mi most már nem csak puszta
barátok vagyunk. Bár Vivi és Bence már tudja a reggel látottakból. Igazából még
nekem is olyan furcsa azt kimondani még magamban is, hogy a barátnője vagyok. A
napszemüvegem mögül szemléltem az éppen felém úszó barátomat. Óvatosan megfogta
a lábaimat és felfelé nézett. A szemében valami huncutságot véltem felfedezni.
- Miklós, ha lemersz rántani innen, akkor tudd, hogy véged. –
fenyegettem, de ő csak csíntalanul vigyorgott. Ám mire észbe kaphattam, hogy
valóban azt tervezi már késő volt. Hirtelen a vízben találtam magam a
karjaiban. A kezeimet a nyaka köré fontam és erősen kapaszkodtam belé.
- Ne félj már ennyire! Nem foglak lenyomni a víz alá. –
nevetett rajtam és egy csókot lopott. Pár romantikus pillanat után a többiek
körénk gyűltek.
- Ti összekötettek? – álmélkodott Dani. Én csak elpirulva
Miki nyakába fúrtam az arcom.
- Van valami problémád vele tesó? – kérdezte nevetve a
barátom.
- Gratulálok. – nevetett Boti és megpaskolta Maykee vállát.
Sziki is hasonlóképen gratulált. Egyedül Ya Ou viselkedett furcsán. Gratulált
persze ő is de látszott, hogy nem igazán örvend szívből. Különös érzés kerített
hatalmába. Beszélnem kell erről Ya Ouval amint kettesben maradunk.
- Most viszont irány a sodrófolyosó! – kiáltott Bence és
mindenkit kiterelt mindnyájunkat a medencéből. Mikivel kézen fogva szaladtunk,
ugyanis a forró beton igen csak égette a talpunkat. Dani és Boti vetődött be a
medencébe legelőször majd mi. Maykee hátára csimpaszkodva úsztam körbe - körbe
a többiekkel a nyomunkban. A lányok is hasonló pózban voltak az ő barátjuk
hátán. Azonban mikor drága barátom hülyéskedni indult az MDC két másik
tagjával, akkor Ya Oun lógtam. A nap további hátralévő részében is jól éreztük
magunkat. Estefelé mind fáradtan ültünk be a srácok kisbuszába. A fejemet Miki
vállára hajtottam, de közben kifelé bámultam. A kezét a combomon pihentette. A
rádióban felszólalt a Balatoni láz című dal, akkor mindenki felélénkülve
dalolta. Bence a kormányon dobolta a ritmust, míg Boti az én ülésem háttámláján
végezte ezt a tevékenységet. Dani az ablakon dugta ki a fejét és úgy bulizott.
Szandi valamiféle táncot lejtett ülve, ami igen megmosolyogtatott. Úgy érzem
életem legjobb döntése volt Pestre költözni, hiszen mindenem megvan, amire csak
szükségem lehet: igaz barátok és egy olyan fiú, aki önmagamért szeret.
Mondhatni most tökéletes az életem. Sosem gondoltam azelőtt, hogy valaha is
ilyen életem lesz. Sose voltam népszerű és nem sok igaz barátom volt. De nem
bánom mivel megtanultam, megbecsülni az a keveset és tiszta szívből szeretni
őket. Ahogyan pedig most végig nézek, a kocsiban tartózkodó személyeken akkor
érzem, hogy mindennél fontosabbak számomra és képes vagyok a tűzbe is értük
menni. A mellettem ülő fiút pedig az életemnél is jobban szerettem és vele
akarom leélni az életemet. Tudom, ez nevetségesen hangzik, de a szívem ezt
súgja. A szívem pedig még sosem csapott be. Ő az aki mellett képes vagyok
állandóan csak mosolyogni és jókedvű lenni. Az érzések amiket kivált belőlem,
pedig megmagyarázhatatlanok. Szeretem és szeretni is fogom bármi történjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése