Megérkezett az új rész is amint látjátok. Remélem tetszeni fog,
ha pedig ez így van akkor pipáljatok. A következő rész pedig ismét vasárnap érkezik.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni
Egy év telt el az a bizonyos balesetem óta. A gyógyulásom
hosszadalmas volt, de megérte e rengeteg munkát, amit a gyógyulásom érdekében
végeztem. Mondhatni teljesen a régi énem-lettem csak valamilyen szinten
változtam meg odabent. Régen mindig érdekelt mások véleménye és mindig megpróbáltam
megfelelni az elvárásoknak. Ám ez a nyár során teljesen megváltozott. Nem
érdekel, hogy ki mit gondol rólam, ugyanis én jól érzem magam a bőrömben. Az elmúlt
nyár pedig életem legboldogabb időszaka volt. Bejártam szinte az egész országot,
sőt még Erdélybe is kijutottam, ugyanis a srácok nyári turnét tartottak és
péntek estétől egészen vasárnap estig fellépésekre jártak. Engem pedig Szandi
és Vivi folyamatosan elrángatott magukkal. Apropó drága barátnőim már közel egy
éves párkapcsolatban élnek Bence és Sziki oldalán. A srácok egy hetes
szabadságukat is Bence és Vivi egy késő nyári balatoni nyaralással töltötte,
míg Sziki és Szandi egy horvátországi tengerparti üdülésen vett részt. Ya Ou
úgy tudom, hogy a családjával nyaralt és otthon volt Óváron. Én is sok időt
voltam otthon a családommal Szekszárdon. Idén sem maradhatott ki a szokásos
Harkányban lévő nyaralásunk. Mosolyogni tudtam csak akkor mikor elhaladtam a
strand színpada előtt és eszembe jutott az a nap, mikor a srácok itt léptek fel
és elhoztak minket is. Persze egészen máson nevettem, mert azt sem lehet
elfelejteni, amikor a lakásunk előtt szálltunk be az autóba és Sziki leütötte
Szandit az ajtóval. Emlékezetes egy nap marad az biztos és ezt mióta együtt vannak,
hivatalosan rendszeresen felemlegetik. Vicces és vidám nap volt az nem
kétséges. A nyaralásom alatt minden nap beszéltem telefonon Mikivel. Ő sajnos
nem tudott eljönni pedig meghívtam, de az albumukon kellett neki dolgoznia. Azonban
a szombat délutáni munka után felült az első buszra és leutazott az ország
másik felében csak azért, hogy egy napot még kikapcsolódjon velem. Szerencsés
módon úgy kijött az unokatestvéreimmel és a húgommal, mintha már évek óta puszi
pajtások lennének és együtt nőt volna fel velük. Ezután még egy hetet otthon
voltam és csak Augusztus végén jöttem vissza Pestre. A nap sugarai szabályosan
égették a szabad bőrfelületeimet, pedig az idő még csak reggel 10 óra körül
járt. Elég korai busszal jöttem fel, ugyanis nem akartam a tikkasztó hőségben
egy buszon rohadni. A lakás a buszpályaudvartól körülbelül félóra sétálásra
van. A hajamat egy kontyba kötöttem a fejem tetejére, hogy ne melegítse a
nyakamat. A szemeimet pedig egy napszemüveggel védtem a káros sugárzástól. A
nyaralás során egészen szépen sikerült lebarnulnom pedig nem sok időt napoztam
a parton. Szívesebben lubickoltam a kellemesen hűsítő vízben. Miközben a lakás
felé sétáltam és a gurulós bőröndömet magam után húztam a kedvenc lejátszási
listám zenéit hallgattam. Menet közben több fagyizó mellett is elcammogtam.
Gondolkodtam, hogy veszek egy pár gombócosat, de majd rá beszélem estefelé a
csajokat, hogy jöjjünk el fagyizni. Nem sokkal később már a lakásban a nappali
közepén álltam. Különös mód, de a lányoknak nyoma sem volt. Pedig a pulton már
két használt pohár volt kirakva. Mit sem törődve semmivel bementem a szobámba
és elkezdtem a ruháimat kipakolni a szekrénybe. Mikor végeztem akkor elfeküdtem
a helyemre és neki álltam könyvet olvasni. Méghozzá az egyik kedvencemet a Csak egy napot. Teljesen bele merültem
Allyson és Willem történetébe és megfeledkeztem mindenről. Egyszer csak
kopogást észleltem az ajtóm túlsó feléről. Azonnal felkeltem és ajtót nyitottam
két gyönyörű barátnőmnek és rögtön átöleltem őket. Már lassan egy és fél hete
nem láttuk egymást. Rengeteg mesélni valónk van egymás számára, így lemerem
fogadni, hogy perceken belül neki is láttunk. De először készítettem hármunk
számára egy finom és hűsítő hideg limonádét, majd a kanapéra leülve kezdtünk el
csacsogni.
- Na, halljam kivel mi történt abban az időben, míg nyaralni
volt. – kuncogtam és az élménybeszámolókat vártam.
- Siófokon voltunk és eszméletlen jó volt. Egy pár szobás
kis apartmanban szálltunk meg aminek a terasza a Balaton partjára nyílott. Minden
este kint üldögéltünk és iszogattunk. Néha sikerült is sokat igyak. –
vigyorgott Vivi elpirulva. – De Bence hibája volt mert egyre csak töltötte.
Sokat sétáltunk lent a partnál és etettük a hattyúkat. Késő délutánkor
lementünk fürdeni a vízbe. Bence a hullámokon ugrált meg úszott. Egyik nap
bérelt egy vízi biciklit és azzal játszottunk akár a tizenéves gyerekek. Egy
parti sétányon lévő étteremben ettünk minden este sült halat. Tömören
összefoglalva ennyi volt. – nevetett és nagyot sóhajtott a mondandója végén. Nem
kellett sokat várnom Szandi beszámolójára sem.
- Mi Zadarban voltunk. Nem laktunk messze a tengerparttól mi
sem. Körülbelül egy lépcsőn kellett csak lesétálni és az utca végén már a
strand nyílt. Szikivel hihetetlen volt az egész. Főleg a naplementében csónakázni,
és amikor megölelt és megcsókolt akkor egyszerűen minden olyan tökéletes volt.
Sok időt töltöttünk az óváros utcáin sétálgatva kézen fogva. Néhány múzeumba is
ellátogattunk mikor kicsit esett az eső délelőtt. De aztán utolsó nap lementünk
a sziklákhoz és én sikeresen elestem. – mutatott a térdén lévő halvány sebre. –
De ez ellenére ez volt a legeslegjobb nyaralásom egész eddigi életemben. –
mosolygott.
- Veled mi történt? – kérdezte Vivi.
- Hát ugye én Harkányban voltam unokatestvéreimmel és Miki
is lejött egy napra. Ott aludt és este elmentünk pizzázni és bulizni. Másnap a
strandon pedig jót fürödtünk. – meséltem, majd nagyot kortyoltam az italomból.
A nap további részében egy jó darabig beszélgettünk, majd
elvonultam a szobámba olvasni. Az utolsó fejezet elején e telefonom egyszer
csak csörögni kezdett az éjjeliszekrényemen. Kicsit morogva tettem félre a
könyvet, de amint megláttam Miki vigyorgó fejét a képernyőn a mérgem azonnal
elpárolgott. Helyette izgatott lettem az arcomra pedig egy mosoly kúszott. Csodálkoztam
is, hogy egész nap nem keresett. Gondolom a lemezzel vacakoltak és a klippel. Elhúztam
a zöld vonalat és vártam a hangját.
- Szia, Miki. – szóltam bele a készülékbe.
- Szia, neked is széplány. – mondta és éreztem a hangján,
hogy vigyorog, mert tudja, hogy zavarba hozott. Bár mostanában már nem megy
neki olyan könnyen. – Mi a helyzet? Visszaértél már Pestre? – kérdezte egymás
után.
- Persze, már délelőtt itthon voltam. Ez a meleg leszívta az
energiám és egész nap csak olvastam. Gondolkodtam, hogy elmegyek úszni egyet,
de lusta voltam hozzá. – mondtam majd a csendre lettem csak figyelmes a vonal
túlsó végéről. – Maykee itt vagy még? – kérdeztem aggódva.
- Persze. Csak jó végre hallani a hangodat. – motyogta zavartan
én pedig éreztem, hogy elpirulok. – Sajnálom, hogy nem tudtalak felhívni, de
már kora reggel óta a klipet forgattuk aztán még néhány dalt próbáltunk el. – mesélte
a mai napját.
- Gondolom akkor izgalmas és fárasztó napod lehetett. –
mosolyogtam el magam, bár ő ezt nem látja.
- Annyira nem fáradtam el. Jó lenne találkozni valahol
szerintem. Mit szólsz hozzá? Mondjuk elmehetnénk kajálni is valahova. Benne
vagy? – kérdezte reménykedve én pedig nem tudtam neki ellenállni.
- Rendben. Értem jössz vagy találkozzunk valahol? –
kérdeztem és az egyik hajtincsemet kezdtem el csavargatni az ujjam körül.
- Érted megyek. Hatra. Legyél, addigra kész nem szeretnék
várakozni. – nevetett.
- Rendben várlak te lüke. Te pedig siess. – kuncogtam majd
elköszöntem tőle és vigyorogva dőltem hátra a párnáim közé. Közben pedig az
órára pillantottam. Öt óra múlt kereken öt perce. Azonnal felpattantam és
rohamosan indultam a fürdő felé. A ruháimat a szennyes kosárba dobáltam színek
szerint, majd beálltam a hűsítő zuhany alá. Jó ideig ácsorogtam a víz alatt és
élveztem, ahogyan lehűtik a hideg vízcseppek a felhevült testemet, amit nem
egészen a kinti hőség okozott. Negyed órát álldogáltam, míg végül elzártam a
vizet. Magamra tekertem a törülközőm és becaplattam a szobámba. Felvettem egy
tiszta fehérneműt majd egy szál bugyiban és melltartóban álldogáltam a
szekrényem előtt, miközben azon gondolkodtam, hogy mit húzzak fel. Elég vicces
látványt nyújthattam. Végül egy farmer rövidnadrág és egy piros féloldalas
felső mellett köteleztem el magam. A hajamat fánkszerű kontyba fogtam és egy
alapsminket vittem fel az arcomra. Nem akartam túlzásokba esni, hiszen csak
vacsorázni megyünk meg császkálni a városba. De Maykee spontán terveiről
ismert, így nem lehet tudni, hogy valóban mit forgat a fejében. Fél percenként
képes megváltoztatni bármilyen programot, de persze arra már nem képes, hogy
szóljon is a dologról. A biztonság kedvéért felvettem a piros converse cipőmet
és a nappaliban vártam rá. Hirtelen a lányok jelentek meg mögöttem és kértek
kérdőre, hogy hova készülők.
- Hát te? – kérdezte Szandi.
- Miki jön értem 6ra. Elmegyünk vacsizni és gondolom,
császkálunk a városban. Ti hová mentek? – kérdeztem és a náluk lévő táskára
mutattam.
- Én megyek Bencéhez, Szandi pedig Szikihez. De először Ya
Ou kitalálta, hogy próbáljuk ki az új grilljét. Gondolom, akkor te nem jössz. –
mondta és az órára pillantott.
- Most sajnos nem, de üdvözlőm őket. – mosolyogtam rájuk.
Bólintottak majd percek múlva elhagyták a lakást én pedig egyedül maradtam.
Hatóra már pár perce elmúlott de Maykeenak semmi nyoma. Ő piszkál engem, hogy
nem készülők el sosem időben. Hát ezek szerint ő sem tud még mindig oda érni
időben sehova. A tévét kapcsolgattam és elkezdtem nézni egy érdekes sorozatot,
mikor valaki csengetett. Rögtön kikapcsoltam a készüléket majd azonnal ajtót
nyitottam. Nem érte meglepetésként, hogy ki az és azonnal átöleltem. Nagy
meglepetésre egy arca puszival köszöntött majd lassan elindultunk. Egymás
mellet sétálgatunk elég közel egymáshoz. Akár hányszor együtt sétáltunk vagy
mentünk valahova ott vagy engem, vagy Mikit kezdték el lányok randira hívni. Így
hogy az ilyen zavaró tényezőket kizárjuk kitaláltuk, hogy úgy teszünk, mintha
együtt lennénk. Ez pedig csak annyit takar, hogy kézen fogva sétálunk és néha adunk
egymásnak néhány arca puszit. Távolról láttunk velünk szembe sétáló lányokat,
akik nem éppen a visszafogottságot tanúsították. Mielőtt közelebb értek volna
Maykee gyorsan átölelte a derekamnál és úgy mentünk tovább. Beültünk egy közeli
Mc’ Donalds-ba ahol egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyett. Kikértük
előtte még az enni valót és szép lassan falatozni kezdtünk. Közben
beszélgettünk a forgatásról és a lemezükről. Elmondta, hogy a héten egy
fotózásuk is lesz, ahova szeretné, hogy kísérjem el. Erre pedig szívesen igent
mondtam. Miután megettem vagy három darab sajt burgert és megittam a fél
literes kólámat indulni kezdtünk. A közeli parkba sétáltunk és ott a szökőkút
mellett telepedtünk le.
- Milyen volt otthon lenni egy kis időt? – kérdezte és ezzel
a szekszárdi tartózkodásomra utalt.
- Nagyszerű volt kicsit otthon lenni. Hiányzott már a
családom nagyon. Jó volt őket látni és velük lenni. Úgy érezem ez most egy kis
energiával töltött fel. – magyaráztam, miközben a vizet tanulmányoztam.
- Te pedig nekem hiányoztál. – húzta el a száját és ölelésre
nyitotta a karjait. Hozzá bújtam a fejemet pedig a vállára hajtottam.
- Te is nekem. - nyomtam puszit az arcára. A karjait a
derekam köré fonta és nem tudom mennyi ideig lehettünk úgy. Hirtelen elkezdett
énekelni, ami valami szerelmi valómásnak tűnt.
- Emlékszel arra az időre mikor nem szóltál hozzám, mert
féltékeny voltál a nem létező barátnőmre? – kérdezte óvatosan én pedig
bólintottam. – Mi lenne, ha adnánk egy esély kettőnknek? – kérdezte félve én
pedig nem tudtam mit szólni.
- Nem tudom még Miki. Gondolkodnom kell…. – suttogtam ő
pedig bólogatással jelezte, hogy megértette. Ez kicsit elrontotta a pillanatot
és a kedvünket is. Így hát nem sokáig maradtunk a kútnál. Szép lassan indultunk
el hazafelé. Közben pedig gondolkodtam és arra jutottam, hogy miért ne? Ha nem
működik, akkor még nem lesz késő leállni és barátként folytatni. Mikor
megérkeztünk átöleltük egymást és egy- egy arcra puszival köszöntünk el. – Miki…
- szóltam utána.
- Igen? – fordult felém.
- Próbáljuk meg… egye fene…- motyogtam és éreztem, hogy
tisztára zavarban vagyok. Hirtelen közelebb jött így megszüntette a köztünk
lévő távolságot és az arcomat a kezei közé fogta és gyengéden megcsókolt.
Habozás nélkül csókoltam vissza. A kezeim a nyaka köré fontam, az ő kezei pedig
a derekamon pihentek. Mikor már levegőhiányban küszködtünk akkor váltunk csak
szét. – Feljössz? – kérdeztem és beharaptam az alsó ajkaimat.
- Lányok? – kérdezte habozva.
- A srácoknál alszanak….- motyogtam. Maykee ismét megcsókolt
és nagy nehezen, de feljutottunk a lakásba. Az ajtót bezártam majd ismét
csókcsatában forrtunk össze. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a
következménye. De most egyáltalán nem érdekel semmi sem csakis Ő. Szeretem őt
úgy ahogy még senki mást sem. Számomra ő a mindenem és nála jobbat még ha
keresnék sem találnák. Vállalom az ezzel járó következményeket. Ebbe pedig
senki sem szólhat bele. Úgy érzem az életem valóban sínre került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése