2015. január 30., péntek

13. Fejezet

Sziasztok :)
Itt a péntek és a friss rész is. Kicsit szomorú voltam amiért az előző részhez nem érkezett szinte semmi visszajelzés. Viszont a megtekintések számának nagyon örültem. Körülbelül két hét múlva fogok záróvizsgázni németből így arra tanulnom kell nagyon ezért nem ígérem a heti három rész mennyiséget.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni


~ Szandi ~


Miután elaludtam kis idővel később hangos kiabálásra riadtam fel. Lerúgtam magamról a takarót és végigbotladoztam a sötét szobámon. Kis híján orra is estem. De amilyen ügyes vagyok sikerült erőből bele rúgjak a szekrénysarkába. Hangosan szitkozódtam, majd kimentem a fényes nappaliba. A fény kissé elvakította a látásomat, de amint a szemeim hozzá szoktak már tisztán láttam. Bence hangja a lakáson kívülről jött. Pár perccel később a pizsamájába jött be elég idegesen. Meglepődőt, amikor észrevett a szoba közepén ácsorogni.

- Hát te nem alszol? – kérdezte kedvesen.

- Felébredtem a kiabálásra. Mi történt? – kérdeztem ásítva.

- Sajnálom nem akartalak felébreszteni. Csak ez a szerencsétlen… nem is találok rá jelzőket, amik nem sértenék meg. – sóhajtotta és leült a kanapénkra. Leültem mellé és érdeklődve pislogtam, hogy mesélje el a történteket. – Sziki egy idétlen barom volt ma este. Nem tudom, mi történik, de félek, hogy a banda jövője fogja ezt az egészet megsínyleni. Ya Ou vajon a pia miatt viselkedett így veled vagy, csak azért mert tényleg érez valamit? Rendet kell tegyek köztük hiszen ez így nem fog működni, hogy egyfolytában ölni fogják egymást. – hadarta és a tenyerébe ejtette az arcát. Viszont feltűnt, hogy kerüli a témát.

- Mit csinált Sziki? – kérdeztem értetlenül.

- Majd elmondja. Menj, feküdj le aludni. Engem is már vár Vivi. – sóhajtott és otthagyott. Nem tudom mi történhetett, de addig nem nyugszom meg, amíg ki nem derítem. De mindenesetre megfogadom most Bence tanácsát és elfekszek aludni. Elég kimerítő nap volt ez és reggel még takaríthatok is. Nagyszerű lesz. Erőt kell gyűjtsek, ahhoz is, hogy tisztázzam a dolgokat Szikivel. Remélem, ki tudunk békülni és ott folytatni a dolgokat, mielőtt Ya Ou elrontotta volna.

Másnap reggel kipihenten keltem fel. Pedig nem sokat sikerült nyugodtan aludnom. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy Sziki vajon mit tehetett. Kimásztam a helyemről és felhúztam az ablakomon a redőnyt. Odakint szép napsütéses idő volt. Az ablakomat kinyitottam és egy darabig sütettem az arcomat a napsugarakban. Végül rászántam magam arra, hogy helyre tegyem a küldőmet. Egy gyors zuhanyzás után magamra kaptam egy Mickey egeres pólót és egy farmert. A hajamat kifésültem, majd kimentem a konyhába. Az asztal már le volt pakolva és Vivi és Bence már javában reggelizet.

- Jó reggelt. – motyogtam és előszedtem magamnak egy tányért és csatlakoztam hozzájuk. Mosolyogva köszöntek és Bence szeméből ismét azt a sajnálkozást véltem felfedezni, mint az éjszaka. Úgy csináltam, mint aki gondolkozik valamin így nem szóltak hozzám. Megkentem egy pirítóst vajjal majd a kedvenc lekváromból tettem rá egy kicsit. Pár perc múlva megjelent a Miki-Fanni páros is. Hiányzik Sziki és muszáj lesz vele minél hamarabb tisztáznom a dolgokat. Utána pedig Ya Ou-t is felkeresem és kérdőre vonom, hogy neki ebbe most mégis mi a jó. Én Sziki barátnője vagyok és hozzá tartozok. Nem vagyok az a megcsalós típus. Nem is lennék rá képes, mert a saját életemnél is jobban szeretem. A féltékenységéről meg csak annyi a véleményem, hogy aggódik a kapcsolatunkért. Ha egy ember féltékeny, akkor az annyit jelent, hogy szeret valakit és félti. Szikivel nem sokszor vitatkoztunk, de az utóbbi időben ez megváltozott. Képesek vagyunk a legapróbb dolgokon fent akadni. Erre mondják azt, hogy bolhából csinál elefántot. A reggeli után Bence magára vállalta a mosogatást, így mi a csajokkal neki tudtunk látni a nappali kitakarításának. A zenelejátszót közben bekapcsoltuk, hogy vidámabban teljen a dolog. Összeszedtem az eldobált poharakat. Mindegyiket egy nagy szemetes zacskóba gyűjtöttem, majd a megtelt zacskókat a bejárati ajtóhoz vonszoltam. Nem mertem Bencére nézni, ugyanis folyamatosan ott csillogott a szemeiben az a sajnálkozás. A gondolataim pedig egyfolytában a barátom körül forogtak. Észre sem vettem, hogy egy vázát levertem a visszahelyezése közben és az szilánkokra tört össze.

- Minden rendben van? – kérdezte Vivi aggódva. – Hagyd, majd felszedem én. – intett le.

- Igazából beszélnem kellene valakivel, de nem akarom a ti nyakatokba varrni a takarítást. – harapdáltam a szám szélét.

- Menj csak. Ezzel már hamar kész leszünk. – mondta Fanni én pedig hálásan megöleltem őket. Bele bújtam a farmerkabátomba és a cipőmbe, aztán rohantam is lefelé. Kis híján fellöktem egy idős nénit. Nem volt kedvem busszal menni, mert legalább kiszelőztetem a fejemet és átgondolom, hogy mit szeretnék mondani. Ez a cselekedetem pedig közel félórára sikerült. Idegesen ácsorogtam a lakásajtaja előtt és nem mertem megnyomni a csengőt. Mikor a csengő felé nyúltam akkor az ajtó hirtelen kinyílt. Egy szőke cicababa lépett ki rajta.

- Ááá te vagy Sziki barátnője igaz? – kérdezte nyálas hangon.

- Kész lángész vagy ezt meg kell, súgjam. Ő itthon van? –kérdeztem bunkón, mire megjelent mögötte az említett személy.

- Szandi? Mit szeretnél? – kérdezte meglepetten és nagyot nyelt.

- A barátnőd vagyok tudtommal és időpontot kell, egyeztessek, ha találkozni szeretnék veled? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat, ha kérhetem. – hadarta idegesen. Remek még ő van felháborodva. Nem foglalkozva vele és a cicababával mentem be a nappalijába. Becsapta az ajtót és utánam jött. Leült velem szemben és összefonta a karjait maga előtt. – Nos, mit szeretnél? – kérdezte.

- Ő kivolt? – kérdeztem nyugodtan.

- Egy barátom. – vágta rá gyorsan.

- Este, ami történt te teljesen félre értetted. Én nem flörtöltem Ya Ouval. Én próbáltam leállítani, de ő az alkohol miatt csak jött és mondta a szépeket. De én nem foglalkoztam vele. Sziki értsd meg, hogy nem vagyok szerelmes Ya Ouba. Te pedig úgy eltűntél a konyhai incidens után, hogy esélyem sem volt neked elmondani. Mi történik velünk? – kérdeztem.

- Láttam, amit láttam. Ne akarjatok belőlem bolondot csinálni. Fogadunk ott aludt veled. Most is ő küldött ide mi? Hogy aztán majd jót röhögjetek a markotokba, miközben engem szívattok. Mióta tart köztetek ez az egész? – hadarta idegesen.

- Te nem vagy normális komolyan. – ráztam meg a fejemet. – Hallod magad egyáltalán vagy tisztában, vagy vele, hogy miket mondasz? Ya Ou csak a barátom akár csak Bence, Miki, Dani vagy Boti. Nem értem mi bajod van komolyan! Képzeld nem aludt ott ugyanis elment. Én pedig szintén nem aludtam el jó ideig, mert rád vártam. Azon aggódtam, hogy nem e csinálsz magaddal valami hülyeséget. – hadartam megtörve.

- Hát ha emiatt jöttél, hogy megnézd megvagyok e akkor láthatod. .- mondta flegmán.

- Neked meg mi bajod van már? – álltam fel és mellé ültem. A kezeimet pedig a lábára tettem. – Sziki nem látod azt, hogy szeretlek? A saját életemnél is jobban szeretlek. Fontos vagy számomra és nem akarlak elveszíteni. Szeretlek. Csak téged. Szeretlek Sziki. – hangsúlyoztam ki a szavakat és felé hajoltam, hogy megcsókoljam, de ő elhúzódott.

- Nem szerethetsz. Nem mondhatsz nekem ilyeneket, mert nem érdemlem meg. – pattant fel idegesen. – Nem mondták el a lányok vagy Bence és Miki? – kérdezte fel-alá járkálva. A fejemet válaszadás képen megráztam. – Hát persze. Akkor nem ülnél itt. Az ok, amiért nem szerethetsz az, hogy megcsaltalak. Sokat ittam és megtörtént azzal a lánnyal, aki itt volt. – hadarta keservesen.
 Bennem pedig egy világ omlott darabokra, ahogy a szívem is. Nem értem, hogy tehette ezt velem. Hiszen én teljes szívemből szerettem, de neki ez nem volt elég. Neki össze kellett, szűrni a levet mindenféle jöttmenttel. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Nem voltam képes ránézni. Undorodtam tőle teljesen. Képes volt végig hallgatni azt, ahogy bocsánatot kérek és szerelmet vallok neki. Mi az oka annak, hogy ez idáig fajult. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, így felpattanva rontottam ki a lakásból és kezdtem gyors futásba. A többiek ezt tudták, de nem mondták el nekem. Ha elmondták volna, akkor nem csinálok hülyét magamból előtte. Nem tudtam, hogy merre is akarok menni pontosan. Csak a lábam vitt miközben és folyamatosan csak sírtam. Egy dologban biztos voltam. Minél távolabb akarok tőle kerülni. Számomra ő már nem létezik. Nem akarok vele találkozni sem és látni sem. Egy dologban biztos voltam. Haza nem megyek, hadd aggódjanak csak. Egy parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és a lábaimat felhúztam és átöleltem őket. Az államat a térdeimre helyeztem és úgy próbáltam kiengedni magamból azt, ami mélyen bánt. Dühős, elkeseredett és gyenge voltam. Nem akarom, hogy bárki is így lásson. Ahhoz túlságosan makacs vagyok. Elég sokáig ültem ott szinte a nap hátralévő részét ott töltöttem. A hasam élelem után kiáltozott, de nem foglalkoztam vele. Tudom, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Egyetlen egy személyre számíthatok most. De egy gondolat az súgta, hogy ez az egész Ő miatta van. Nem adhatom meg neki sem az esély arra, hogy így lásson. Mert mi van, ha ez volt a célja. Hogy engem és Szikit szétválasszon?  Most pedig magában boldog lenne, hogy sikerült elérnie a tervét. Legszívesebben felülnék az első vonatra és elmennék innen. Az ég kezdett elborulni és nem volt más választásom, mint mégis felhívni Őt. A telefon második csengése után azonban mégis kinyomtam. Helyette remegő kezekkel írtam neki egy SMS-t, amire pár perc után azonnal válaszolt. Gyalog indultam el ugyanis pénz nem volt nálam. Amíg haladtam a lakása felé addig gondolkoztam ismét azon, hogy miért van ilyen elcseszett életem. Sose gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Hiszen szerettük egymást mindennél fogva. De ezek szerint csak az én szempontomból volt ez a tökéletes kapcsolat. Neki ez mind nem volt elég, amit tőlem kapott. A lábaimat nehéznek éreztem és az eső is szemerkélni kezdett. Egész végig ezen, törtem a fejem, de végül megérkeztem. Becsengettem és ő rögtön ajtót nyitott. Ahogy rám nézett látta rajtam, hogy baj van és szorosan ölelt meg. A karjaiban kezdtem el zokogni szinte hisztériás módon. Próbált megnyugtatni, de nem sok sikerrel.

- Mi történt? – kérdezte a hátamat simogatva.


- Megcsalt…. – motyogtam keservesen és folytattam az egerek itatását. Ő pedig folyamatosan szorosan tartott a karjaiban és hagyta, hogy kisírjam neki a bánatomat. 

2 megjegyzés: