Amint látjátok friss résszel jelentkezem. Köszönöm a visszajelzéseket és az 1000+ oldalmegjelenítést. A részhez most nincs mit hozzá fűznőm.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni
,, Olyan szerencsés
vagyok, hogy szerethetem. Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de
abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a
választásomat. Remélem, ő is szereti az övét.”
A könnyeimtől alig látva már olvastam a kedvenc könyvem
utolsó oldalait. Sosem olvastam a Csillagainkban a hibához fogható könyvet még
a mai napig sem. John Green egy igazán remek író és csodálom a munkásságát. Miután
befejeztem a könyvet letörölgettem az arcom és próbáltam kicsit megnyugodni. Bekapcsoltam
az íróasztalomon lévő számítógépemet, hogy megnézzem a kedvenc közösségi
oldalamat. Amint be is töltődött vagy hat üzenetem volt. Egyesével szép lassan
elolvastam őket és választ pötyögtem rá. Az egyik legjobb középiskolai
barátnőmtől is kaptam egy üzenetet, amiben az állt, hogy találkozzunk
valamikor. Jó ötlet ugyanis már elég régen találkoztunk. A válaszom elküldése
után pár perccel jött is a válasz. Megbeszéltük, hogy délután kettőkor
találkozzunk a belvárosban, az egyik cukrászdában. Amíg készülődni kezdtem
addig bekapcsoltam a zenelejátszási listámat. Táncolva fésültem ki a hajamat,
majd igazítottam meg a kicsit elkent szemfestéket. Felvettem egy amerikai
zászlós trikót és egy farmer rövidnadrágot. Bepakoltam néhány cuccot a
válltáskámba és kivonultam a nappaliba. Vivi a konyhában beszélgetett
telefonon, ha jól sejtem Bencével. Szandiról pedig annyit tudok, hogy még
tegnap este átment Szikihez és az óta nem jött haza.
Még volt egy kis időm, hogy elinduljak ezért a maradék
perceket tévénézéssel ütöttem el.
- Mi a helyzet? Hova- hova ilyen csinosan? – zöttyent le mellém Vivi.
- Találkozok az egyik barátnőmmel a városban. – mondtam
mosolyogva.
- Az nagyszerű. – mosolygott vissza. – Este én nem leszek,
mert Bencével vacsorázni megyünk, majd nála alszok. De ha bármi baj lenne, csak
hívj nyugodtan.
- Oké, de te is tudod, hogy nem lesz semmi baj. – nevettem
el magam. Az órámra pillantva jöttem rá, hogy indulnom kellene, ha nem akarom
sokáig várakoztatni Zsófit. – Érezzétek jól magatokat. – öleltem meg
barátnőmet, majd bele bújtam a sarumba és a közeli villamosmegálló felé vettem
az irányt. Nem kellett sokat várjak már fel is szállhattam. Negyedóra múlva már
a megbeszélt cukrászda teraszán üldögéltem.
- Szia, bocsi a késésér csak lekéstem a buszt és gyalogolnom
kellett. – hadarta, majd megölelt és leült velem szemben.
- Semmi gond. – mosolyogtam és rendeltem magamnak egy pohár
hideg limonádét. – Mi a helyzet? – kérdeztem és levettem a napszemüvegem.
- Semmi különös. Milyen a pesti élet? – kérdezte.
- Fantasztikus. – vigyorogtam rá.
- Csak nem egy pasi áll a dolgok hátterében? – kérdezte
kuncogva. Én persze fülig elpirultam így elárultam magam. – Na és kicsoda a
szerencsés úriember? – folytatta a faggatásomat, de közben megérkeztek az
italaink. Ittam egy kortyot és ő is így tett.
- Nem akarom, hogy elájulj vagy valami. Szóval emlékszel még
az MDC-re biztosan.
- Persze, hogy emlékszek. Mikikében voltál szerelmes. –
nevetett.
- Hát az a helyzet, hogy véletlen folytán most Miki a
barátom. – hadartam, ő pedig kis híján félre nyelte az innivalóját. – Úristen
Zsófi jobban vagy? – kérdeztem rémülten.
- Te most csak ugye
szívtani próbálsz? Fanni mondd, hogy viccelsz csak. Olyan nincs, hogy
összejött. – rázta a fejét, mire én elő szedtem a mobilkészülékemet ahol egy
közös képen vigyorgunk az említett személlyel a kamerába.
- Ha szeretnéd, felhívom, hogy később merre lesz és
bemutatlak neki. Illetve a többieknek is. Boti nagy örömödre szingli és épp
barátnőt keres magának. – kacsintottam rá.
- Valószínű, hogy álmodom. De hívd, már akkor gyorsan
mielőtt valaki felébresztene. – sürgetett, én pedig a kérését teljesítve
tárcsáztam a barátomat. Elmagyaráztam neki dióhéjban a dolgokat. Szerencsénkre
a garázsukban vannak, mind a hárman, így mondta, hogy menjünk oda.
- Leszervezve a téma. – csúsztattam a táskámba a telefont. –
Amúgy elég bonyolult a kapcsolatunk Maykeeval. Vagyis idáig az volt. De
kitaláltuk, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk egy esélyt adni kettőnknek. Így pár
napja összejöttünk.
- Szóval akkor még friss az ügy.
- Lehet így is fogalmazni. – mosolyodtam el. Folytattuk a beszélgetést minden féléről. Rendeltünk
sütit és annak elfogyasztása után gyalog indultunk el Miki garázsa felé. Közben
fecsegtünk és kibeszéltük a régi dolgokat, köztük a rengeteg hülyeséget és
kalandokat. Közel félóra sétálás után megérkeztünk a számomra ismerős
garázsajtajához. Kis tétovázás után végül benyitottam és mosolyogva léptem oda
a kanapéhoz és hallgattam az éppen énekelő barátomat. Zsófi álmélkodva figyelte
őket és csatlakozott mellém. Mikiék befejezték a Te se vagy mást, majd
felhúzott a kanapéról és gyengéden megcsókolt.
- Szia. – lehelte még egy csók után.
- Hadd mutassam be nektek az egyik legjobb barátnőmet. Srácok
ő itt Zsófi… Zsófi ők itt Boti, Dani és Miki. Remélem, jól kijöttök majd
egymással. – mondtam, miközben Miki oldalához bújtam. A srácok barátságosan
beszélgetni kezdtek vele. Miki kis idő múlva óvatosan kihúzott az épület elé és
a kocsijának döntve kezdett csókolgatni. – Miki ne csináld. – toltam el
magamtól.
- Miért? – nézett rám fülig érő vigyorral.
- Mert valaki meglát, és nem szeretnék a rajongói csoportokban-hírekben
szerepelni. – nevettem el magam. Összefontuk az ujjainkat és egymás
tekintetében szinte elvesztünk.
- Hé, nem jöttök be? – kérdezte a fejét kidugva Dani.
- Mindjárt. – intette le Miki és egy utolsó csók után.
Szorosan megölelt és visszamentünk a többiekhez. Úgy vettem észre, hogy Boti
elég jól elvan a barátnőm mellett. Egyfolytában nevetette és kérdezgette. Én
csendben ültem és a fejemet Maykee mellkasára hajtottam. Ő a derekamnál ölelt
magához. Néha – néha a hátamat simogatta és egy – két csókot lopott. Ilyenkor
persze Dani csipkelődő megjegyzéseire került a sor. Egészen estig ott voltunk,
majd Miki felajánlotta, hogy haza visz, és ha szeretném, akkor ott is alszik. Ennek
ki tud ellen állni? Boti egyből megkérdezte Zsófit, hogy haza vigye e. Drága
barátnőm pedig vidáman egyezett bele. A garázs előtt vártuk amíg a srácok
összepakolnak.
- Aztán jónak lenni és nem rosszalkodni. – kacsintott rám
nevetve.
- Én? Soha. – kuncogtam és az éppen zárkózó barátomat
figyeltem. Megfogta a kezem és elköszöntünk a többiektől. Dani persze, hogy
hozzánk csapódott és egészen az ő lakásáig hallgattam a perverz megszólalásait.
Maykee már párszor rá szólt, hogy fejezze be, mert semmi köze a
magánéletünkhöz. De Kiss Úr csak jót szórakozott rajta. Mikor kiszállt akkor
valamely módón megkönnyebbültem. Az ujjaimmal Miki hasát simogattam.
- Fejezd be. – fogta meg a kezem és komoly arcot vágott.
Kicsit megijedtem tőle.
- Miért is? – kérdeztem incselkedve.
- Mert nem szeretnék közlekedési balesetet okozni se
szenvedni, mert nem bírsz magaddal hazáig. – nevette el magát. Ezután ő rakta a
csupasz combomra a kezét.
- Na, mi van neked szabad nekem nem? – néztem rá kérdőn.
- Igen mivel a barátnőm vagy. Nekem pedig minden szabad. –
kacsintott rám nagyképűn.
A fejemet csak
megráztam és kifelé nézelődtem. Pár perc után már a lakásajtón belül voltunk. A
lányoknak nyoma sem volt. A rögzítőt lehallgattam, amíg Maykee elnyúlt a kanapén
és a tévét kapcsolgatta. Szandi hagyott egy üzenetet, hogy Szikinél alszik ma
is. Mikor csatlakoztam Mikihez akkor rögtön felült és magához húzott. Ajkaink
hamar egymásra találtak és mohon kezdtük falni egymást. Ujjaim bele - bele túrtak
a hajába. Zihálva váltunk szét egymástól.
- Elmegyek fürdeni… - suttogtam.
- Jó ötlet. Fürdünk együtt? – kérdezte vigyorogva. Óvatosan
nyomtam egy puszit az arcára és rá kacsintottam. A tévét gyorsan kinyomta és
szaladt utánam. Csókolózva estünk be a fürdőszobába. A kezei fel lejártak az
oldalamon. Az én ujjaim ismételten a tökéletesen belőtt haját túrták. Felültetett
a mosógép tetejére és ott folytattuk a csókcsatánkat. Mikor a mosógép furcsa
nyikorgó hangot adott ki akkor felnyögtem.
- Nem hiszem, hogy ezt az én súlyomra és erre tervezték
volna, amit mi csinálunk. – nevettem rá. Nem tudom mi történt velem, de egy
nevetőgörcs féleség kerített a hatalmába. A hasam már fájt a nevetéstől és egy
két könnyem is kicsordult.
- Kicsim minden oké? – kérdezte aggódva Maykee. Bólintottam
és lemásztam onnan és ott folytattuk ahol abba hagytuk. Jobb lenne nem tönkre
tenni ezt a hasznos lakberendezést, mert drága mulatság lenne újat venni. A
másik, hogy nem tudnánk mivel kimagyarázni a lányok előtt a tönkremenetele
okát. Óvatosan leszedte rólam a felsőmet és én is az ő pólóját. Percek múlva
már a zuhany alatt álltunk. A langyos vízcseppek kellemese folytak végig a
testemen, de nehezen tudtam bármire is összpontosítani Maykee miatt. A nyakamat
hintette be apró csókokkal, majd az ajkaink ismét egymásra találtak. A
fenekembe néha – néha bele markolt, ilyenkor felnyögtem és eltoltam kissé
magamtól. Miután lemosakodtunk rendesen, egy törülközőt magam köré csavarva caplattam
be a szobámba drága barátommal a nyomomban. Elő szedtem egy tiszta pizsamát, de
Miki kikapta a kezemből. – Erre nem lesz szükség. – vigyorgott majd ismét neki
esett az ajkaimnak. Óvatosan az ágyhoz manővereztünk és a párnák közé
zuhantunk.- Ez meg mi a fene? – dobta ki a Csillagainkban a hiba könyvemet az
ágyból, de folytatta azt amit elkezdett. Kibontottam a kontyban lévő hajamat,
ami ezek után hullámokban omlott a hátamra és a nedves bőrömre tapadt. A szívem
hevesen vert egész idő alatt, de hagytuk, hogy megtörténjen, aminek meg kellett
történjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése