Megérkezett az új rész is. Remélem sikerült túl élnetek ez az első hetet nektek is, bár nekem még holnap is kell menjek. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni
Azt mondják, hogy a szerelem jót tesz az embereknek. Sokkal
vidámabbak és jobb emberek lesznek. Többet foglalkoznak és törődnek egymással.
Sok időt töltenek egymással és mindennél jobban szeretik egymást. Lehet, hogy
más kapcsolatokban így van. De az enyém közelről sem ilyen. Ilyen csak a
filmekben létezik. Ugyanis akibe mondhatni teljesen bele zúgtam, már egy másik
lány karjaiban van. Ez az érzés pedig pokolian fáj. Olyan mintha egy
üvegpoharat törtek volna szét a mellkasomon és a szilánkok belém fúródtak volna.
Elfogadom természetesen azt, hogy barátnője van, de nem szeretnék vele
találkozni. Bár az iskolában ez elég nehezen megy. Szerencsére azért a terem
két különböző pontján ülünk. A garázs helyett általában a mi lakásunkban
lógunk. De néha elég sokat vagyok egyedül, de azért Ya Ou sokat van velem és
nem hagyja az orromat lógatni. Sosem voltam ennyire magam alatt egyetlen fiú
miatt sem. Na, jó egyszer talán igen. Azt hiszem fél hónapon át sírtam miatta minden
este. De akkor még csak részemről amolyan gyerekszerelem volt. De ahogy most
visszagondolok a történtekre rá jövők, hogy valóban nem is szerettem annyira.
Csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes. Könnyen leszek szerelmes ezt
többen is mondták már nekem, de azok csak puszta fellángolások. Ez, amit most
érzek ez más… Idegen érzés számomra. De meg kell tőle válnom. Nem érezhetem
ezt. Mikivel egyszerű barátok vagyunk… vagyis voltunk, amíg én hülye nem
csókoltam meg és nem kezdtem el bőgni az utcán előtte. Túl kell lépnem az
érzéseimen és megbeszélni vele a dolgokat. De ahhoz egyelőre semmi erőm sincs.
Így hát valószínű még egy ideig kerülgetni fogjuk egymást. Azonban az is
előfordulhat, hogy egyszer csak kiszeretek, belőle és csupán egy nagyon jó
barátként fogok rá tekinteni. De ez még a jövő titka. Nem lehet előre tudni
semmit sem. Mostanában semmi másra sem vágyom, mint hogy otthon feküdjek, a
szobámban a négy fal között ahol kizárom a külvilágot. Épp a telefonomat
nyomkodtam az ágyamon, amikor kopogtak az ajtómon. Elmotyogtam egy ,,szabadot” majd hirtelen belépet Ya Ou.
Gondolkodás nélkül keltem fel és öleltem meg. Egy valamire rá jöttem. Ya Ou
ölelése a legjobb. Olyankor szinte minden elfeledtet velem és egyfolytában
mosolyt csal az arcomra. Az arcomat a mellkasába fúrtam miközben ő a hátamat
simogatta.
- Hogy vagy? – kérdezte, miközben óvatosan az ágyhoz
manőverezett velem. Óvatosan leült és magához húzott.
- Szokásos… - húztam el a számat. Nem tetszően rázta meg a
fejét. Mostanában pedig már hozzá szokhatott volna a hangulatomhoz.
- Utállak ilyennek látni. Sokkal szebb vagy, amikor
mosolyogsz és vidám vagy. – mondta miközben idétlenül próbált vigyorogni, hogy
nevessem el magam. De nem akart összejönni.
- Ne mondj ilyeneket. Tudod, hogy mostanság nem akar
sikerülni az, hogy tényleg szívből mosolyogjak. – hadartam lesütött szemekkel. A
két ujjával a szám széleit felfelé ívelte. Ezen a próbálkozásán persze
elnevettem magam.
- Látod nem is olyan nehéz nevetni. – mosolygót elégedetten.
Megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm, hogy itt vagy és segítesz ebből az állapotból
kirángatni. – hálálkodtam neki szívből. Nem tudom, mi lenne velem Ya Ou nélkül.
Igaz nem sok időt töltöttünk mi együtt az óta, mióta Miki először vitt minket
abba a garázsba, de most miután Maykeeval a kapcsolatunk megromlót az óta
bármiben számíthatók a mellettem lévő fiúra. Bármiben segít és elég sok
programot talál, ki ahol tényleg jól érzem magam. Még ha kis időre is, de
sikerül elfelejtetnie velem Mikit. De persze Ya Oun kívül ott vannak nekem a
lányok is. Bár nem mindig hagyom magam sajnáltatni, hiszen nekik is megvan az
életük. Viviennek főleg nem hagyom, hogy a hétvégéken velem üljön a kanapén és tévézzen
és Milka Oreot egyen velem, hiszen neki ott van a párkapcsolata Bencével.
Teljesen oda vannak egymásért és boldogok egymással. Örülök nekik nagyon,
hiszen nagyon cukik szerintem. Azonban Szandi barátnőmet sem kell félteni,
ugyanis az utóbbi napokban Sziki randizni hívja. Elmondásuk szerint nem tudják
eldönteni, hogy bele kezdjenek e. Sziki nagyon kedveli őt, de nem egészen
lépett még túl a szakításán. Így egyelőre maradnak a találkozgatásnál és nem
akarnak elsietni semmit. Talán jól is teszik. Minek bele bonyolódni egy
kapcsolatba, ha ugyan úgy lehet élni, mint abban. Nem tiltja semmi, hogy nem
lehetnek így kettesben. Felnőtt emberek vagyunk mind. Bár néha elég gyakoriak a
gyerekes pillanatok. Ez ellen viszont semmit sem tehetünk. De ez így van
rendjén. Igaz, hogy felnövünk, de belül nem változunk meg. Ugyan olyan
eszetlenek és örültek maradunk.
- Van valami programod most? Arra gondoltam, hogy eljöhetnél
velem az edzőterembe kicsit gyúrni. – nézett rám reménykedve.
- Benne vagyok. – mosolyogtam rá.
- Remek. Akkor pakold össze a cuccod és menjünk. Kocsival
vagyok. – vigyorgott és tapsolni kezdett. Felkaptam egy fila-s táskát és bele
tettem egy pink trikót és egy fekete cicanadrágot. Bele dobtam az edzőcipőmet
is és egy dezodort. A csuklómra húztam egy hajgumit a telefonom és a fülesem
pedig szintén a táskába tettem. Ya Ou kiment a szobából én pedig utána
szökdécseltem. A kanapén Vivi és Bence volt összebújva miközben valami
vígjátékot néztek.
- Sziasztok! – vigyorogtam rájuk. Meglepődve néztek rám,
hiszen mostanában nem láttak ilyennek. De szeretek edzeni járni Ya Ouval.
Olyankor szintén kizárom a külvilágot.
- Minek köszönhető ez a jó kedv? – kérdezte érdeklődve drága
barátnőm.
- Edzeni megyünk. – mosolyogtam rá miközben bele bújtam a
bakancsomba és a kabátomba. A hajamat gyorsan megigazítottam a tükörbe és egy sapkát
húztam rá.
- Akkor jó edzést. – mondta Bence és megcsókolta a
barátnőjét.
- Nektek pedig jó szórakozást… - nevettem és Ya Ou-t magam
után húzva zártam be a lakásajtót. A táskám-betettem a kocsi hátsó ülésére én
pedig beültem előre. Körülbelül negyed óra multán már az edzőterem öltözőjében
voltunk. Felvettem a ruhámat majd a hajamat egy copfba kötöttem. Először
bemelegítéssel kezdtem, aztán a futópadon folytattam. A telefonomon közben
elindítottam egy pörgős zenét. Igyekeztem oda figyelni a helyes légzésre,
miközben elmerültem a gondolataimban. Néha Ya Ou-t figyeltem, ahogyan éppen a
súlyokat emelgette. Pihenésként a konditerem büféjében megittunk egy pohár
vizet addig pedig beszélgettünk.
- Este el kéne menni, tekegolyózni. Többieknek is szólnánk. Már
régen voltunk bulizni is. Ránk férne. – tervezgette miközben én az ásványvizes
flakonom kupakjával voltam elfoglalva. – Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte
nevetve és megfogta a kezem.
- Persze. Részemről rendben. Csak Ő ne legyen ott. –
motyogtam. Valamiért gondolatban tudom csak a nevét kimondani. Ha rendes
beszélgetés közben kellene, akkor valószínű elsírnám magam. Ya Ou mellett
viszont nem kell, azon aggódjak, hogy kimondaná, mert tudja milyen érzés számomra.
Nem a legjobb ezt ő is észleli rajtam.
- Lehet, nem kellene ezt mondanom, de úgy gondolom
beszélnetek, kellene. Ha szeretnéd, akkor én ott leszek a közelben. Így ha
bármi hülyeséget követnétek, el én közbe tudnék lépni. Talán elmondhatnád neki,
hogy számodra ő többet jelent egy egyszerű barátnál. – mondta én pedig
megráztam a fejem.
- Akkor szúrnák el mindent… - motyogtam, majd az ajkamba
haraptam.
- Mi van, ha nem? Mi van, ha ő is érezz valamit, de ahhoz
fél, hogy bevallja? Tudod a pasiknak van egy olyan furcsa félelműk, hogy mi
van, ha a kiszemelt lány visszautasítja őket. – magyarázta elég komoly arcot
vágva.
- Ha érezne valamit, akkor nem lenne együtt azzal a lánnyal.
– mondtam és a témát itt részemről lezártam. Visszacsavartam a kupakot az
üvegre és visszamentem még egy fél órát futni a gépre. Nem tudom Ya Ou hogyan
rakta úgy össze a dolgokat, hogy arra következtessen, hogy én bejövök
Maykeenal. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy piros hó essen karácsonykor. Teljesen
butaságnak tartom. Ismét elindítottam a lejátszási listámat de amikor meghallottam
egy ismerős dallamot és az Ő hangját, akkor kis híján le estem a futópadról. Abban
viszont igazuk van a többieknek, hogy beszélnem kell vele. Viszont négyszemközt
egy nyugodt helyen.
~~~~~~~
Fél kilenc körül ültünk be egy belvárosi klubba. Úgy
döntöttünk, hogy mégsem megyünk teke-golyózni, helyette inkább bulizunk és kikapcsolódunk
kicsit. A zene már javában szólt és a klub kezdett megtelni velünk egykorú és
fiatalabb emberekkel. Egyetlen ismerőst sem láttam. Nem mintha annyi ismerősöm
volna itt Budapesten. Vivi és Bence pár ital után táncolni mentek a színpad
előtt létrehozott táncparketten. Még néhány ital után én is felkeltem és
berángattam magammal Ya Ou-t is táncolni. A neonfények világították meg a kissé
sötét helyett. Így néha észrevettem Ya Ou hibátlan és orbit reklámba való
mosolyát.
- Jó téged így látni. – kiabálta túl a zenét. Igaz most
nagyon jól érzem magam, mert ő és a többiek is itt vannak. De amint egyedül
leszek, újra akkor ez megváltozik.
A torkom kicsit kezdett kiszáradni így szóltam Ya Ou-nak,
hogy elmegyek a pulthoz inni. Kikértem egy vodkanarancsot és egyből lehúztam.
Az ital kissé égette a torkomat, majd egy kéz fonódott körém. Érdeklődve fordultam
hátra. Nagy meglepetésemre Dani volt az. Mögötte pedig Boti állt. Mosolyogva
köszöntem nekik és mindegyiküket megöleltem és egy-egy arca pusziban
részesítettem őket. Egészen rég találkoztam velük. Neki álltunk beszélgetni, majd
egy két erősebb rövid italt felhajtottunk. Megkérdeztem tőlük, hogy mi jó
történt velük az óta, amióta nem találkoztunk. Róla viszont egy szó sem esett.
Nem mertem megkérdezni azt sem, hogy itt van e. Bár van egy olyan sejtésem,
hogy ő is itt van a tömegben valahol a barátnőjével.
- Képzeld mindjárt énekelni fogunk egyet odafent. – intett a
színpad felé Boti büszkén.
- Azt szeretnénk, hogy ha már itt vagy akkor gyere oda első
sorba. – fűzte hozzá Dani. A számat elhúzva gondolkodtam. Nem nagyon szeretnék
most Maykee közelébe kerülni. Főleg hogy most valamennyi mennyiségű alkohol
után igen őszinte hangulatom van. A végén még tényleg elmondom neki, hogy mit
érzek iránta. A srácok meg sem várták a válaszomat a tömegen át húztak oda az
embertömeg legszélére a színpad elé. Mielőtt bármit mondhattam volna ők
eltűntek és nemsokára már a színpadon daloltak. Mikor megláttam Maykeet szinte
a sírás kerülgetett. A Te se vagy más című dalukat adták elő. Próbáltam
elmenekülni, de nagy meglepetés ért amikor megláttam magam mellett Ákost és ő
végig ott tartott. Van egy sejtésem, hogy ez az egész este ki lett tervelve. Ez
alatt pedig nem csak Botit és Danit értem. Miki szinte az egész dalt csak nekem
énekelte. A dal végén azonban hátra siettem a mosdók előtti folyosókra. Nem
kellett sok idő, hogy Maykee utánam jöjjön. Lerogytam a fal mellett és nem
néztem rá.
- Mi bajod van? – kérdezte maga elé nézve.
- Nekem mi bajom van? Te rohantál el akkor este úgy és nem
reagáltál semmire. Te nem voltál képes visszahívni, amikor kerestelek. Mintha
eltűntél volna. De sejtem, hogy a barátnőddel voltál. – mondtam kissé gúnyosan
az utolsó előtti szót.
- Szóval innen fúj a szél… Valaki itt féltékeny. – nevetett.
A szemeimet forgattam csak rajta. Nem fogom neki beismerni úgysem az
érzéseimet.
- Valakinek meg irtóra nagy humora van. – mondtam és a
körmeimet piszkáltam.
- Amúgy meg nem a barátnőm. De ha az is lenne, akkor neked,
mint barátnak el kellene őt fogadnod és tiszteletben tartanom a döntéseimet. –
hadarta. A pumpa pedig kezdett felmenni bennem.
- Tudod, mit azzal jársz, akivel csak akarsz. Nem érdekelsz.
Remélem minél előbb kiszeretek belőled. Na, szia. – kiabáltam és felkeltem a
földről és elindultam a női mosdó felé, ugyanis éreztem, hogy a könnyeim
kiszökni vágynak. Beléptem az ajtón és a tükör előtt tettem rendbe magam. Az
ajtó hirtelen kivágódott és Miki lépett be. – Te meg mit akarsz itt? Ez a női
mosdó nem látod? – kérdeztem kicsit flegmán. Nem foglalkoztam vele elindultam
vissza ki a tömegbe de ő vissza rántott.
- Jól hallottam, hogy azt mondod, hogy szeretsz? – kérdezte kissé
félve. Bele haraptam az ajkamba és lehunytam a szemem. Ezzel pedig beismertem
előtte és már tudja. Nem gondoltam, hogy hangosan is kimondtam neki, de ezek
szerint igen. Hirtelen megéreztem a karjait magam körül és az ajkait az
enyémeken. Nem tudom mi lehetett annak az oka, de visszacsókoltam. Talán hibát
követek el, de nem tudok tovább nélküle lenni egy napot. Szükségem van rá, mert
ő a legjobb barátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése