Megérkezett az új rész is. Elő fordulhatnak benne kisebb elírások, de itthon betegeskedek és nem igazán volt erőm végigolvasni de ha jobban leszek akkor kijavítom majd őket. A rész most kicsivel hosszabb lett a szokásosnál remélem nem gond. Köszönöm a pipákat és a lájkokat. Ezúttal is hagyjatok nyomott magatok után nyomot pipa/lájk/ megjegyzés formájában.
Jó olvasást!
Puszi
Fanni
A második főiskolai hét szombatján úgy éreztük a lányokkal,
hogy muszáj lesz a gőzt levezetnünk. Így közös elhatározás alapján egy kisebb
házibulit rendeztünk. A legközelebbi barátokat hívtuk csak csupán meg. A
nappalit kicsit átrendeztük, hogy legyen hely táncolni. A konyhában az asztalt
már kora délután tele pakoltuk a különböző féle üdítőitalokkal és alkohol
tartalmú üvegekkel. A törékeny tárgyakat a beépített szekrény biztonságot
nyújtó rejtekébe helyeztük. A fürdőszobában is kénytelenek voltunk kis rendet
varázsolni. Miután minden szépen elrendeződőt ideje volt neki állni,
készülődni. Egy fekete ujjatlan mini ruhára esett a választásom, aminek a hátán
egy kis kivágás található. Egy barna vékony övvel dobtam fel. A hajamat
begöndörítettem, majd kihúztam kicsit erősebben a szemeimet a kelleténél. Befújtam
magam a kedvenc parfümömmel és meglestem a csajokat, hogy ők hogyan állnak.
Szandi az utolsó simításokat végezte a sminkjén. Vivien pedig még a piros
poharakat rakosgatta ki egymás mellé a pultra. A csengő hangjára kicsit
megijedtem, de a ruhámon végig simítva nyitottam ki egy mosoly kíséretében. Az
ajtó túloldalán Sziki és Bence állt, Ya Ouval a nyomokban. Egy öleléssel és
egy-egy arcra puszival beengedtem őket. Szandi a zenelejátszónál szórakozott a
zene kiválasztásával, de végül beindította a Rakpartot. Nem kellett sok idő, de
megérkezett Dani, Boti és Zsófi is. Őket is jól megöleltem. Éppen, hogy mentem
volna a többiek után a nappaliba ismét a csengő hangja zavart meg. Csordás Ákos
vigyorgott és szorította ki belőlem a szuszt miután beengedtem. Jó pár perc
múlva a lakásunkban már a srácok ismeretségi köréből való lányok is
tartózkodtak. Nem értettem, hogy a barátom merre lehet, és miért késik. De
igyekeztem magam jól érezni Zsófi és Ya Ou társaságában az erkélyen.
- Te most jössz velem táncolni. – rángatta el mellőlem Boti
a kedves barátnőmet így én egyedül maradtam Ya Ouval. Az elején jókedvűen
beszélgettünk mindenféléről, majd beállt az a bizonyos kínos csend közöttünk.
- Kérdezni akartam már tőled… hogy vagytok Mikivel? –
- Köszi, hát elégé jól megvagyunk. Talán beválik, ez az
adjunk esélyt magunknak téma. Sosem voltam még egy kapcsolatomban sem ilyen
boldog, mint most ő vele. Csak félek, hogy előbb vagy utóbb beüt a mennykő és
felforgat mindent. Minden kapcsolatom az elején okés volt, de mindegyik kis idő
után tönkre ment. Miért ne lenne ez most is így? Szeretem Őt mindennél jobban,
de rettegek attól, hogy elveszítem. Minden olyan gyorsan történt. Az hogy
összejöttünk. Nem szeretném elrontani vele. Nagyon fontos a számomra. –
magyaráztam miközben a kora őszi éjszakába meredtem.
- Tudod az elején nem igazán díjaztam, hogy ti ketten együtt
legyetek. Ne mondj semmit megakarom, magyarázni. – intett le. Csodálkozva
hallgattam tovább. – Emlékszel arra a bizonyos estére, ugye amikor láttad őt
azzal a lánnyal? Mikor megláttam őt majd téged, ahogy a karjaimban összetörsz
akkor nagyon megharagudtam rá. Tudta, hogy mit érzel iránta, mert beszélt is
velem rólad. Nem akarta a barátságotokat tönkre tenni. De a balesetedkor láttam
őt összetörve. Retteget attól, hogy elveszít, és sosem fogja tudni elmondani
neked azt, hogy valóban szeret téged és komoly kapcsolatot szeretne veled.
Aztán ahogy a strandon elmondtátok, és azóta amikor együtt látlak titeket akkor
rájöttem, hogy tényleg szeret téged. De megfenyegettem. Ha megmer téged
bántani, akkor velem gyűlik meg a baja. – mondta és lehajtotta a maradék
italát. Elérzékenyülve öleltem meg. Számomra Ya Ou mindig egy bátynak
számított, mikor még rajongójuk is voltam. Rá valamiért sosem sikerült úgy
néznem, mint például Szikire. De ahogy nőttem úgy ment át a rajongás irántuk
nagy testvéri szeretetté.
- Köszönök mindent Ya Ou. De tudom, hogy nem fog megbántani.
De ha már valakinek össze kell törnie a szívemet, akkor az Ő legyen. Amúgy meg,
elmondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk és sajnos nem működött. De remélem ez nem
fog elromlani. – hadartam még mindig Ya Out ölelgetve. Végig simított a hátamon
és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Bemegyek, iszok egyet. Jössz te is? – kérdezte. Én a
fejemet megráztam, ezzel jelezve a maradni való szándékomat.
Tovább kémleltem az
éjszakát és néha-néha hátra pislogtam, hogy lássam, mi folyik odabent. Odabent
felcsendült a Te se vagy más ismerős kezdő dallamai. Végig pörgettem a gondolataimban
az eddig átélt emlékeket a srácokkal és VELE. Mióta itt vagyok, velük azóta
érzem úgy, hogy egyáltalán élek és nem csak pusztán bolyongók az emberek
között. Sosem éreztem azt, hogy én bárhová is tartoznák, hiszen mindenhonnan
kilógtam mindig is. Egyáltalán nem tudtam úgy beilleszkedni egy társaságba sem.
De ők másak. Mint ahogyan régen a zenéjük és videó interjúk világába menekültem
és azon gondolkoztam, hogy vajon milyenek is a való világban a kamerák mögül,
most már biztosan tudom, hogy ugyan azok a srácok. A hírnevük nem változtatta
meg őket. Sikerült az ő baráti körükbe beilleszkedjek, és mellettük nem kell a
hamis személyiségem magamra öntsem, mert nem kell elvárásoknak megfelelnem.
Nekik köszönhetem a mostani két legjobb barátnőmet, akikkel lakótársak is
lettünk. Mellettük minden olyan más a jó értelemben persze. Egy teljesen másik
világban érzem magam. Hiszen ezekről még álmodni sem mertem a legvadabb
álmaimban sem. Legfeljebb arról ábrándoztam, hogy talán egy nap az egyikük
barátnője leszek. De ezt még én sem gondoltam komolyan. Most pedig itt vagyok.
Miki barátnőjeként. Egy küzdelmes év után. Azt hiszem, hogy ez már talán a
kiérdemelt boldogság. Észre sem vettem, hogy valaki mögém lépett volna csak a
két erős kéz fonodására lettem figyelmes a derekam körül és egy lágy csókra, a
nyakamra. Mosolyogva fordultam meg és öleltem át a barátomat. Óvatosan csókolt
meg majd a kezeit a derekamon pihentette.
- Ki engedte meg neked, hogy ezt a ruhát felvedd? – kérdezte
a hangjában egy cseppnyi idegességgel.
- Miért? Nem jó? – kérdeztem értetlenül.
- De túlságosan is szexi. – súgta és a fülem mögötti
érzékeny pontra egy gyengéd csókot nyomott. Ajkaim közül erre válaszul egy
sóhaj szökött ki.
- Késtél. – fontam a karjaimat a nyaka köré.
- Volt egy kis elintézni valóm. De ne haragudj. – puszilt meg.
Bent még javában tartott a zene így maga után vonszolva vitt a táncparkettre. Kicsit
sem furcsa dolog az, hogy a saját zenéjére táncol és énekli is közben. – Igyunk
valamit. – kiabálta a fülembe, hogy értsem.
A konyhába vettük az irányt és egy- egy poharat felkapva
koccintottunk. A tekintettemmel a szobát pásztáztam és végül megtaláltam az
éppen csókolózó Bencét és Vivit. Mikit otthagyva az egyik ismerősével indultam
be a nappaliba. A kanapén Sziki lógatta az orrát.
- Na, mi a gond nagyfiú? – kérdeztem leülve mellé.
- Ya Ou… egyfolytában
az én barátnőmmel táncol, ha ez táncnak nevezhető, amit csinál. Aztán nem elég,
hogy a közelükbe sem tudok jutni, mert nem akarom, hogy féltékenynek higgyenek,
de még néha úgy csinál, mintha le akarná kapni. – panaszkodott mint egy mérges
kisfiú.
- Nézd, ugye tisztában vagy vele, hogy Ya Ou is ivott már
eleget és te is. Szandiról nem tudok véleményt mondani, mert alig láttam egész
este. De tudom, hogy semmi értelme féltékenynek lenned, mert szeret téged és
sosem csalna meg. Most pedig ahelyett, hogy nekem sírsz menj oda és kérd fel te
táncolni. – mondtam és hátba paskoltam.
- Jobbat tudok. – hadarta és otthagyott.
A fejemet megrázva ittam
egyet az italomból. A kiürült poharat a kisasztalra tettem. Közben meglátott az
éppen elhaladó Dani és felrángatott onnan, hogy vele még nem táncoltam és ezt
muszáj lesz bepótolnom most. Így hát nem volt más választásom. A csípőm
jobbra-balra ringattam a pörgős zene ritmusára. A refrénnél pedig Dani példáját
követve ugráltam. Mikor egy lassabb szám kezdődött, ami nem más volt, mint a
Szerelem vándora akkor két kéz fonódott körém. Miki maga felé fordított és
finoman csókolt meg. Közel húzott
magához én pedig a fejemet a vállára hajtottam. Lassan dülöngéltünk a zenére ő
pedig a szöveget mormolta. A szám végén pedig ismét megcsókolt. Egy pörösebb
szám következett ismét így csoportba vergődve ugráltunk rá. Vivivel egyszerre
kiabáltuk a dalszöveget majd a konyha felé tekintve kisebb félkör alakú tömegre
lettem figyelmes. Miki kezét megfogva verekedtem rajta át magam és ledöbbenve
figyeltem, ahogyan Sziki és Ya Ou dulakszik. Bence és Vivi is megjelent
mellettünk. Szandi pedig a tömeg szélén fogta az arcát és a sírás kerülgette.
- Ti meg mi a rossebet műveltek itt? Normálisak vagytok?
Nyugodjatok már le! – kiabált közéjük állva Bence.
- Ez a féleszű rámászott a barátnőmre. – kiabálta Sziki
idegesen.
- Ya Ou ez igaz? – kérdezte felvont szemöldökkel Benny Úr.
Ya Ou azonban nem szólalt meg és elégé szórakozottan meredt maga elé. – Na, ne
ez most tényleg komoly? Haver nem vagy normális. Sziki a legjobb barátod és
képes vagy rámászni az ő barátnőjére? – kelt ki magából Bence. – Sziki tudom,
hogy ideges vagy, hiszen én is az lennék, de nem megoldás az, hogy neki mész.
Barátok vagytok és kollegák az ég szerelmére. – hadarta, miközben a tekintetét
a két fiú között váltogatta.
- A barátok nem szedik el egymástól a csajukat. – mondta Sziki
flegmán és kirontott az erkély felé. Ya Ou pedig a gang felé vette az irányt. A
zene közben tovább szólt és mindenki visszament táncolni. Vivivel gyorsan
átöleltük Szandit, hiszen ő kissé kiborult.
- Sziki tisztára megörült azt hiszi, hogy megcsalom Ya
Ouval. A barátnője vagyok és jobban hisz az ő kitalált történeteinek a fejében
a mindenféle összeesküvés elméletekkel. Igaz, hogy próbált nyomulni, de
leállítottam. Nem vagyok olyan hülye, hogy a szeme előtt csalnám meg és nem is
lennék rá képes. – hadarta a könnyeivel küzdve.
- Tudjuk. Sziki is sokat ivott meg az a másik bolond is. Gyere
jobb lesz, hogyha ledőlsz és alszol egyet. Addig mondom Mikinek meg a srácoknak,
hogy küldjék el az embereket. – mondtam és teljesítettem is. Szikit sehol sem
láttam így mentem Vivivel, hogy segítsek neki ágyba rakni Szandit. Nagy nehezen
bebújt a takarója alá és nem sokkal később elaludt. Mi addig ott ültünk
mellette, majd kimentünk a nappaliba. Az emberek elmentek már csak Bence, Miki,
Dani, Boti és Zsófi ült kint.
- Elaludt. – zökkent le Bence ölébe Vivien. A karjaival
szorosan fogta magához és egy gyors puszit adott az arcára. Követtem a példáját
és én is Mikihez bújtam. Nagy meglepetésemre arra figyeltem fel, hogy Boti
Zsófi kezét fogja. Mosolyomat elrejtve Miki mellkasába rejtettem az arcomat.
- Ya Ou merre van? – kérdezte Vivien.
- Kint ül a lakás előtt. Arra vár, hogy haza vigyem. –
magyarázta Dani. – Talán jobb is lesz, ha megyek. Ti pedig pihenjetek. –
felelte és indulni készült. Elköszöntek a többiek is. Bence és Vivi elvonultak
a szobájukba és pedig elkezdtem összeszedni néhány poharat.
- Kicsim ez most komoly? – kérdezte Miki ásítva. – Inkább gyere
és aludjunk. Majd reggel meg lesz csinálva a takarítás. – magyarázta és a
szobám felé húzott. Lekapcsoltam a villanyokat és benyitottam az ajtómon. A
látvány, azonban ami elém tárult kissé nagyon undorító volt.
- Sziki te meg mi a büdös fenét művelsz ezzel a libával? –
kérdeztem undorodva és az agyam teljesen elborult. Nem értem, hogy lehet
ennyire benyomva, hogy képes legyen valóban megcsalni a barátnőjét, aki két
ajtóval arrébb alszik és miatta sírta álomba magát. Ha a barátom nem fogott
volna le, akkor nagyon csúnyán nekimentem volna. Neki is illetve a szőke
ringyónak a karjaiban. A másik ok, amiért ezt mind az én szobámban végezte. A
kiabálásomra Bence azonnal átszaladt és ő is hasonló reakcióval szemlélte a
dolgokat. Kirángatta őket a szobámból és kizárta őket. Letéptem az ágyamon lévő
takarót, ugyanis nem leszek képes abban az ágyneműben elaludni, amin ők
fetrengve smaciztak. Felfordul tőlük a gyomrom. Addig nem voltam képes
lenyugodni, amíg át nem cseréltem a húzatott. Miután ezzel végeztem Miki lehúzott maga mellé
és álomba ringatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése